A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar ünnepi koncertje

Bővebben

A kanadai Augustana Choir és a Cantus Nobilis Kórus közös hangversenye

Bővebben

A Kecskeméti Szimfonikusok és a Kodály Iskola tanárainak és növendékeinek hangversenye

Bővebben

A XXVII. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál záró koncertje

Bővebben

A Cantus Nobilis a XXVII. Kecskeméti Tavaszi Fesztiválon

Bővebben

Kocsár Miklós fuvola műveinek bemutatója

Bővebben

Duna korzó - zenés séta a Duna menti országokban

Bővebben

Vasárnapi orgonakoncert

Bővebben

Művésztanárok hangversenye a 30 éves Zeneművészeti Szakközépiskola tiszteletére

Bővebben

Csütörtöki fuvolahangverseny

Bővebben

Kamarakoncert a 30 éves Zeneművészeti Szakközépiskola ünnepére

Bővebben

Szezonbérleti Hangversenyek

Bővebben


KECSKEMÉTI SZIMFONIKUS ZENEKAR NONPROFIT KFT.
6000 Kecskemét, Dózsa Gy. u. 22.
Ügyvezető igazgató: Gerhát László
TEL/FAX: 06-76/ 481-710
MOBIL: 06-20/ 3230-001
Zenekari titkár: Mobil: 06-20/8099121
E-mail: kszztitkar@gmail.com




2008. március 27.
csütörtök 19 óra


Romantikus est a Tavaszi Fesztivál keretében

Kecskeméti Erdei Ferenc Kulturális     és Konferencia Központ

Műsoron:
Csajkovszkij: Rómeó és Júlia nyitányfantázia
Rachmaninov: Rapszódia egy Paganini-témára
Csajkovszkij: 5. szimfónia

Közreműködik: Elmar Gasanov

a 2006. évi Budapesti Nemzetközi Liszt-Bartók zongoraverseny győztese

Vezényel: Gerhát László




Elmar Gasanov

Elmar Gasanov Szevasztopolban született, 1983-ban. A Moszkvai Konzervatóriumban Ludmilla Roshina tanítványa. A 2000-ben megrendezett Nemzetközi Krainev Zongoraverseny egyik győzteseként a Konzervatórium nagytermében is fellépett. Szólistaként közreműködött az Ukrán, az Orosz, valamint a Baden-Badeni Szimfonikus Zenekar hangversenyein. Többek közt Magyarországon és Törökországban is szerepelt.
Elmar Gasanov a Liszt-Bartók zongoraverseny győztese.
(forrás:kulturinfo)


Csajkovszkij, Pjotr Iljics
Zeneszerző, zeneszerző, író


Votkinszk-ban született 1840. május 7-én. Családja nem volt muzikális, ő maga sem készült erre a pályára, bár zongorázni tanult. Jogi tanulmányai elvégzése után az igazságügy-minisztériumban dolgozott (1859). A hatvanas évek elején ismét folytatott zenei tanulmányokat, a pétervári konzervatóriumban. 1866-ban Nyikolaj Rubinstein meghívta a moszkvai konzervatórium zeneelméleti tanszékére, tanárnak. Itt 1877-ig működött, kapcsolatba került az Ötök csoportjával és zenekritikák írásával is foglalkozott. 1877-ben a megfeszített munka és rosszul sikerült házasságának konfliktusai súlyos lelki válságba sodorták. Állását feladta, és ideje nagy részét külföldön töltötte. Ezekben az években keletkeztek nagyszerű szimfonikus alkotásai és Anyegin című operája. Egész Európában, sőt, Amerikában is (ahová 1891-ben utazott) fergeteges sikereket aratott, e sikerek tetőpontján halt meg 1893. november 6-án Pétervárott, kolerában.

Nagy népszerűségét jellegzetes orosz hangvételének és az európai klasszikus hagyományok virtuóz elsajátításának köszönheti. Művei egy részét a szalonokban divatos századvégi melankólia hatja át, más részén az orosz népi dalok frissessége és bája uralkodik. Dallambősége úgyszólván kifogyhatatlan, és a hatáskeltés valamennyi titkát ismeri. Táncjátékai az orosz balett klasszikus remekművei.

 

RÓMEÓ ÉS JÚLIA — NYITÁNYFANTÁZIA

Csajkovszkij néhány évvel konzervatóriumi tanulmányainak befejezése után, egy pétervári látogatása alkalmával megismerkedett azokkal a fiatal művészekkel, akik az orosz nemzeti zene megújításában látták munkásságuk célját. Közülük különösen két zeneszerző, Balakirev és Rimszkij-Korszakov, valamint Sztaszov, esztéta és műbíráló tett rá mély benyomást. A velük való kapcsolat Csajkovszkij munkásságára is kihatott. E barátság jegyében születtek meg a hetvenes évek alkotásai, az ukrán népdal nyomán írt II. szimfónia, a Shakespeare Vihar-jára írt fantázia és a Rómeó és Júlia című nyitányfantázia. Ez utóbbi komponálására Balakirev ösztönözte Csajkovszkijt, és a mű ajánlása is neki szól. A nyitányfantázia első verziója 1869-ből való, a következő évben, illetve 1880-ban Csajkovszkij még két ízben átdolgozta a művet.

A zene nem követi pontosan Shakespeare tragédiájának cselekményét, csupán költői lényegét ragadja meg. A bevezetés a tragédia sötét hátterét vázolja. Majd Rómeó szerelme bontakozik ki, fájdalmasan és reménytelenül. A zene drámai alapgondolata — a két ellenséges indulatú család kíméletlen harca — izgatott, feszült hangulatú előkészítés után jut kifejezésre. Az ellenséges indulat végül valóságos harcban, kíméletlen öldöklésben robban ki. Mikor végre elcsendesedik, Júlia megkapó gyengédségű dallama hangzik fel. Ez a harmatos szerelem azonban ismét elvész a gyilkos összecsapásban, a leány érzelmének gazdagsága és fiatalságának minden ereje is kevés ahhoz, hogy a külvilág kegyetlenségével szembeszállhasson. Az utolsó csatazaj heves robaját a halál csendje váltja fel. Júlia halálát adja tudtunkra a zene, azonban másfelől Júlia diadalát is zengi a befejezésül felcsendülő, éteri tisztaságú dallam.

A mű 1870-es moszkvai bemutatója alkalmával a befejezés gyászinduló volt, Csajkovszkij ezen utóbb változtatott: vigasztaló kicsengéssel, a szerelem földöntúli hatalmának sejtetésével zárta le a kompozíciót.


V. SZIMFÓNIA, E-MOLL, OP. 64

(I. Andante — Allegro con anima; Il. Andante cantabile, con alcuna licenza; III. Valse. Allegro moderato; IV. Finale. Andante maestoso — Allegro vivace.)

1887-ben, a negyvenhét éves Csajkovszkij első ízben vállalkozott arra, hogy saját műveit vezényelje Európa nagyvárosaiban. Útján mindenütt siker és dicsőség kísérte, de a hangversenykörút fáradságai és izgalmai mégis nagyon megviselték, Depressziós kedélyállapotban, testileg-lelkileg kimerülten tért haza 1888-ban. Ekkor írta V. szimfóniáját. amelyet ő maga mutatott be Pétervárott.

A mű — amely a maga nemében éppúgy „sors szimfónia”, mint a IV. szimfónia és mint Beethoven c-moll szimfóniája — egyetlen alapgondolatra épül. Ha tehát előképeket keresünk, úgy ezúttal nem Liszt és Berlioz téma-transzformáción alapuló programszimfóniái adhatták a mű ösztönzését, hanem inkább Beethoven, akinek V. szimfóniája hasonló kompozíciós elvek szerint ível a magasba, s hirdeti a sorssal vívott küzdelem győzelmét.

Az e-moll szimfónia is a maga sajátos „sors kopogásával” indul, vigasztalan kezdetéről Csajkovszkij így írt: „Teljes meghajlás a sors, illetve a végzet kifürkészhetetlen parancsa előtt.” A gyors szonátatétel azonban nem ilyen egyértelműen „hajt fejet” a sors előtt, hanem ádáz harcok színterévé válik. A második tétel világfájdalmas románc, amelynek mélabúját kíméletlenül riasztja meg az első tételből ismert „sors motívum”. A harmadik tétel alternatívája a bécsi klasszikusoknál a „menüett vagy scherzo” volt. Csajkovszkij ezt „valcer vagy scherzo” választékra módosítja: ezúttal valcert alkalmaz, elegáns lassú keringőt, a kódában azonban sötét intelem formájában hangzik fel a végzetes motívum. A finálé a nagyszabású harcot diadalmas dúr hangnemben, győzelemmel fejezi be.

(forrás:fidelio)



Rachmaninov, Szergej
Orosz zongoramûvész és zeneszerzõ.

1873-ban született Novgorod közelében. Zenekedvelõ családból származott, 1882-85 között a pétervári konzervatórium hallgatója, majd Moszkvában Siloti, Tanyajev és Arenszkij tanítványa. Koncertezõ pianistaként hamar nevet szerzett magának hazájában. 1893-ban egy idõre zongoratanár lesz Moszkvában és ezzel párhuzamosan karmesterként is mûködik (1899-ben Londonban is). 1904-6 között a Moszkvai Nagyszínház (Bolsoj) dirigense. 1906-9 között Drezdában élt. 1919-ben koncertezik elõször az USA-ban, nagy sikerrel. 1917-tõl Párizsban, késõbb Svájcban, 1935-tõl az USA-ban élt. 1943-ben felvette az amerikai állampolgárságot.
A századforduló tájékán világszerte feltûnést keltett szuggesztív erejû, drámai fantáziától fûtött zongorajátékával, majd Csajkovszkij nyomán indult, késõromantikus szellemû kompozícióival, amelyek fõként a zongora-színhatások bravúros kiaknázásával magaslanak ki az akkori zeneirodalomból. Mint pianista különösen Chopin és Liszt mûveinek interpretálásában volt kiváló, emellett barátja és tanulótársa, Szkrjabin zongoramûveit is felkarolta és gyakran játszotta. Budapesten is nagy sikerrel szerepelt (1929, 1935).



(forrás:Budapesti fesztivál Zenekar)

RAPSZÓDIA EGY PAGANINI-TÉMÁRA, OP. 43

Paganini 24. Capricciójának témája arra született, hogy változatok alapjául szolgáljon. Ezt korábban már Brahms is felismerte, utóbb pedig Boris Blacher írt variációkat a híres dallamra (1947-ben).

Rachmaninov 1934-ben írt rapszódiája is tulajdonképpen a Paganini-témára írott változatok sora: 24 variációból áll (ez volt a zeneszerző utolsó műve, amelyet zongorára és zenekarra írt). A témát rövid zenekari bevezetés és — rendhagyó módon — az első variáció előzi meg. Ezután hangzik fel a téma a hegedűk unisonóján, majd következik a második variáció. Rachmaninov azonban nem érte be a Paganini-féle anyaggal, hanem három változatban (7., 10. és 24.) a Dies Irae gregorián sequentia dallamát is felhasználta. Az utolsó variációban e kétféle eredetű anyag mesteri ötvözetéből alakította ki a komponista a mű hangulati tetőpontját.

A művet Rachmaninov 1934-ben Philadelphiában mutatta be, Leopold Stokowski vezényletével.

(forrás:fidelio)





Vissza




       © 2007-2016 www.kszz.hu
Ez az oldal cookie-kat használ. Ha az oldalon böngészik, akkor elfogadja, hogy a személyre szabott, maradéktalan minőségű tartalom érdekében az oldal cookie-k segítségét vegye igénybe. További információk Értem

Süti („cookie”) Információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges.
A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk.
Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

1. „Sütik” használatának szabályzata

Ez a szabályzat a domain név weboldal „sütijeire” vonatkozik.

2. Mik azok a „sütik”?

A „sütik” olyan kisméretű fájlok, melyek betűket és számokat tartalmaznak. A „süti” a webszerver és a felhasználó böngészője közötti információcsere eszköze. Ezek az adatfájlok nem futtathatók, nem tartalmaznak kémprogramokat és vírusokat, továbbá nem férhetnek hozzá a felhasználók merevlemez-tartalmához.

3. Mire használhatók a „sütik”?

A „sütik” által küldött információk segítségével az internetböngészők könnyebben felismerhetők, így a felhasználók releváns és „személyre szabott” tartalmat kapnak. A cookie-k kényelmesebbé teszik a böngészést, értve ez alatt az online adatbiztonsággal kapcsolatos igényeket és a releváns reklámokat. A „sütik” segítségével a weboldalak üzemeltetői névtelen (anonim) statisztikákat is készíthetnek az oldallátogatók szokásairól. Ezek felhasználásával az oldal szerkesztői még jobban személyre tudják szabni az oldal kinézetét és tartalmát.

4. Milyen „sütikkel” találkozhat?

A weboldalak kétféle sütit használhatnak:

Elengedhetetlen munkamenet (session-id) „sütik”:

Ezek használata elengedhetetlen a weboldalon történő navigáláshoz, a weboldal funkcióinak működéséhez. Ezek elfogadása nélkül a honlap, illetve annak egyes részei nem, vagy hibásan jelenhetnek meg.

Analitikai vagy teljesítményfigyelő „sütik”:

Ezek segítenek abban, hogy megkülönböztessük a weboldal látogatóit, és adatokat gyűjtsünk arról, hogy a látogatók hogyan viselkednek a weboldalon. Ezekkel a „sütikkel” biztosítjuk például, hogy a weboldal az Ön által kért esetekben megjegyezze a bejelentkezést. Ezek nem gyűjtenek Önt azonosítani képes információkat, az adatokat összesítve és névtelenül tárolják. ( pl: Google Analitika)

Funkcionális „sütik”:

E sütik feladata a felhasználói élmény javítása. Észlelik, és tárolják például, hogy milyen eszközzel nyitotta meg a honlapot, vagy az Ön által korábban megadott, és tárolni kért adatait: például automatikus bejelentkezés, a választott nyelv, a szövegméretben, betűtípusban vagy a honlap egyéb testre szabható elemében Ön által végrehajtott felhasználói változtatások. Ezek a „sütik” nem követik nyomon az Ön más weboldalakon folytatott tevékenységét. Az általuk gyűjtött információkban lehetnek azonban személyes azonosító adatok, amelyeket Ön megosztott.

Célzott vagy reklám „sütik”:

Ezek segítségével a weboldalak az Ön érdeklődési körének leginkább megfelelő információt (marketing) tudnak nyújtani. Ehhez az Ön kifejezett belegyezése szükséges. Ezek a sütik részletes információkat gyűjtenek böngészési szokásairól.

5. Tartalmaznak a „sütik” személyes adatokat?

A legtöbb „süti” nem tartalmaz személyes információkat, segítségével nem azonosíthatók a felhasználók. A tárolt adatok a kényelmesebb böngészésért szükségesek, tárolásuk olyan módon történik, hogy jogosulatlan személy nem férhet hozzájuk.

6. Miért fontosak a „sütik” az interneten?

A „sütik” szerepe, hogy kényelmesebbé tegyék a felhasználók számára a böngészést, hiszen a böngészési előzmények révén állítja be a felhasználóknak a reklámokat, tartalmakat. A „sütik” letiltása vagy korlátozása néhány weboldalt használhatatlanná tesz. A letiltott vagy korlátozott „sütik” azonban nem jelentik azt, hogy a felhasználóknak nem jelennek meg hirdetések, csupán a megjelenő hirdetések és tartalmak nem „személyre szabottak”, azaz nem igazodnak a felhasználó igényeihez és érdeklődési köréhez. Néhány minta a „sütik” felhasználására:

7. Biztonsággal és adatbiztonsággal kapcsolatos tényezők.

A „sütik” nem vírusok és kémprogramok. Mivel egyszerű szöveg típusú fájlok, ezért nem futtathatók, tehát nem tekinthetők programoknak. Előfordulhat azonban, hogy más szándékkal (rosszindulattal) rejtenek el információkat a „sütiben”, így azok spyware-ként működhetnek. Emiatt a víruskereső és –irtó programok a „sütiket” folyamatosan törlésre ítélhetik.

Mivel az internet böngészésre használt eszköz és a webszerverek folyamatosan kommunikálnak, tehát oda-vissza küldik az adatokat, ezért ha egy támadó (hekker) beavatkozik a folyamatba, kinyerheti a „sütik” által tárolt információkat. Ennek egyik oka lehet például a nem megfelelő módon titkosított internet (WiFi) beállítás. Ezt a rést kihasználva adatokat nyerhetnek ki a „sütikből”.

8. A „sütik” kezelése, törlése

A „sütiket” a használt böngészőprogramokban lehet törölni vagy letiltani. A böngészők alapértelmezett módon engedélyezik a „sütik” elhelyezését. Ezt a böngésző beállításainál lehet letiltani, valamint a meglévőket törölni. Mindemellett beállítható az is, hogy a böngésző értesítést küldjön a felhasználónak, amikor „sütit” küld az eszközre. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy ezen fájlok letiltása vagy korlátozása rontja a böngészési élményt, valamint hiba jelentkezhet a weboldal funkciójában is.

Cookie settings in Internet Explorer
Cookie settings in Firefox
Cookie settings in Chrome
Cookie settings in Safari Google Analytics & Privacy vagy Google Elvek és Irányelvek

9. További hasznos linkek

Ha szeretne többet megtudni a „sütik”-ről, azok felhasználásáról:

Microsoft Cookies guide
All About Cookies
Facebook cookies