1981-ben
született Ózdon. Ötéves korában kezdett zongorázni az ózdi Erkel Ferenc
Zeneiskolában, tanára Szakátsné Szabó Ágnes volt. 1999-ben
érettségizett a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában,
ottani tanára Papp Gábor volt.2005-ben diplomázott a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetemen, ahol Falvai Sándor és Némethy Attila
tanítványa volt. Több hazai verseny (Békés-Tarhosi Országos
Zongoraverseny, Földes Andor Zongoraverseny, Liszt Ferenc Nemzetközi
Zongoraverseny) díjazottja. A Karlstadi (Svédország) Greta Erikson
Nemzetközi Zongoraversenyen második díjat nyert. Eddigi legnagyobb
sikere a Magyar Rádió Országos Zongoraversenynek I. díja, 2003-ban.
Részt vett Nádor György, Simon László, Frankl Péter, Rolf Dieter Arens,
Jan Wijn, Brigitte Engerer, Rados Ferenc, William Grant Nabore
mesterkurzusain. (forrás:fidelio.hu)
DOMENICO
SCARLATTI
(1685–1757)
Nápolyban született muzsikus családban. Apja, Alessandro a
18. század legjelentősebb zeneszerzői műhelyének, az ún. nápolyi iskolának
megalapítója. Domenico első tanítómestere apja volt, aki hamarosan maga mellé
vette orgonistának az alkirály udvari zenekarába. Néhány operáját bemutatták
Nápolyban, majd Velencében Gasparini tanítványa lett. Itt találkozott Händellel,
akit elkísért Rómába, hogy ott nyilvános versenyen mérkőzzék meg vele orgona-
és csembalójátékban.
1709-ben Maria Casimira lengyel királyné római
udvartartásának karnagya lett, majd 1714-ben, a királyné távozása után a
portugál követ szolgálatába állott.1715-ben a vatikáni Cappella Giulia egyházi
karnagyává nevezték ki. Állítólag Londonban is járt ez idő tájt. Thomas
Roseingrave csembalóművész, akit már korábban Itáliában megismert, nagy
lelkesedéssel tűzte műsorára Scarlatti műveit, sőt egy operáját is előadatta
Londonban. 1720 körül V. János portugál király udvarához került mint az udvari
zenekar karnagya és a királyi család zenetanára. 1729-ben Maria Barbara
hercegnő feleségül ment a spanyol trónörököshöz, és Scarlatti követte őt
Madridba. Itt töltötte élete hátralevő részét.
Az op. 1 harminc szonátájához Scarlatti a következő
bevezetőt írta:
„Olvasó,
bárki légy is, műkedvelő vagy hivatásos, ne várj e művektől
mélyértelmű zenei gondolatokat, hanem inkább a művészet azon szellemes
tréfáját, amelynek segítségével elsajátíthatod a magabiztos és felszabadult
cembalójátékot. [E mű] kiadására nem haszon, vagy dicsőség vágya késztetett,
csakis az [alattvalói] engedelmesség. Ha megnyeri tetszésedet, ígérem, hogy
szabad idődet további könnyű és változatos darabokkal teszem majd kellemessé.
Fogadd emberként, és ne bírálóként, annál több örömöt lelsz majd benne. Hogy a
kezek elosztását világossá tegyem, jegyezd meg, hogy a jobb kezet D [diritta],
a balt M [manca] betűvel jelöltem meg.
Apja Lengyelországba vándorolt francia nyelvtanár, anyja
lengyel nő, szül. Krzyzanowska volt. Chopinnek, ki zenészpályáját
csodagyermekként kezdte, Zwyny cseh muzsikus és Elsner, a varsói
zeneiskola igazgatója voltak a tanítói. Rendkívüli zsenije korán
megmutatkozott, és külföldi hangversenyutakat tett: 1829-30-ben Bécsben
és Münchenben hangversenyezett, majd 1830-ban Párizsban. Itt le is
telepedett. Később híressé lett művei közül ekkor már több készen volt.
A Don Juan fantázia (Mozart-témára) megjelenése forradalmi lázba hozta
az ifjú Európa muzsikusait (Schumann méltató cikket írt róla 1831-ben).
Chopin hamarosan a legelőkelőbb szalonok ünnepeltje lett, Párizsban a
legkiválóbb írók és művészek baráti köréhez tartozott. Jómódját
kitűnően honorált zongoraórák, művei kiadása és föllépései
biztosították. A 30-as évek vége felé már föltűnően jelentkező
tüdőbaja, melyet nem kezelt kellő gonddal, 39 éves korában megölte;
1849-es londoni hangversenyein már csak ereje végső megfeszítésével
tudott zongorázni.
Chopin a tipikusan romantikus zenei nyelv
megteremtőinek egyike, s mint ilyen, a zene legkiválóbb és legeredetibb
alkotó szellemei közé tartozik. Nagy formáiban a fantáziaszerűség és a
legapróbb részletek aláhúzott jellegzetessége uralkodik. Megszűnik a
kiegyenlített ökonómiájú, nagyvonalú építkezés erőpróbája, a formálás
nyugtalanná, szeszélyessé, de mindenütt érdekessé, különössé válik. Az
elemek nincsenek egy magasabb formatörvénynek alárendelve, hanem a
varázsos dallam és harmóniaszövés teremt magának megfelelő formát. Ez a
művészet eredeti, független, hagyománytalan, forradalmi szellemből
fakadt s ilyen szellem volt maga Chopin. Művészetének némely csiráit
egyes ősei, mint Beethoven, Field, Dussek, Hummel, Kalkbrenner és főleg
Chopin bálványa, Mozart, el is ültették, ami azokból Chopinnél
kihajtott, az lényegében más lett. Formai, melodikai és harmóniai
módszerét olyan mesterek vették át, mint Liszt és Wagner. Az ő
fantázia-formája, melynek mintái a balladák, egyes szonáta-tételek (B-moll és H-moll szonáta),
a nagy polonézek (Asz-dúr, Fisz-moll, polonézfantázia) és nocturne-ök,
részben a scherzók (B-moll, Cisz-moll) és etűdök: Weber, Schubert és
Berlioz formateremtése mellet a romantikus alkotás főmintája, mely
nélkül a 19. század zenefejlődése (Brahmsot is beleértve) el sem
képzelhető. Chopin zenéjében oly gazdagsággal virult ki a romantikus
formanyelv, hogy utódjai szinte kész úton jártak. Emellett Chopin oly
eredeti, minden frázisa annyira egyéni aromájú, hogy tán egy zeneszerző
sem ismerhető fel nála könnyebben. Gondolatai oly pregnánsak és jellegzetesek, hogy minden műve
mélyén programot sejtünk: Chopin a legnagyobb zenei karakterizálók
egyike. Csaknem kizárólag zongoraműveket írt
(és zongora nélkül egyet sem), az nemcsak rá jellemző de az időszakra
is, mely a zongora speciális költészetét fölfedezte (Hummel, Moscheles,
Thalberg, Schumann, Henselt stb.). Chopin teljesen újfajta játékmódot
teremtett, könnyed és szabad, végletes dinamikai ellentétekkel
rendelkező, a zongorahang minden lehetőségét kihasználó technikát.
Liszt zongorastílusa Chopinén alapszik, csak virtuóz és orkesztrális
hatások irányában univerzálisabb, míg Chopin megmaradt a tiszta
zongoraszerűség keretében. Chopin melódiájára bizonyos hatással volt az
egykorú divatos olasz opera, főleg Bellini, de Chopinnél az átvett
érzéki dallamvonal is éteri magasságokba emelkedik. Még nevezetesebb,
hogy Chopin a lengyel népzenei számos fordulatát polonézeiben és
mazurkáiba iktatta, miáltal a romantikus népies muzsika egyik fő
megindítójává és megtermékenyítőjévé vált. Ahány műfajhoz nyúlt, annyi
eredeti formatípust alkotott. Főművei az egyedül zongorára írottak: 3 szonáta, 4 ballada, fantázia, 12 polonéz, polonéz-fantázia (op. 61.), 56 mazurka, 25 prelűd, 19 nocturne, 15 keringő, 4 impromptu, 4 scherzo, 27 hangversenyetűd, 3 rondó, és más kisebb zongoraművek. Igen gyakran játszott darabja a 2 zongoraverseny (e-moll, f-moll).
(forrás: Nemzeti Filharmónikusok)
F-MOLL FANTÁZIA, op. 49 (1843)
A George Sand nohant-i kastélyában írt kompozíció
formálásában példásan tömör, klasszikus arányaiban bámulatra méltó alkotás.
Induló jellegű, nagylélegzetű előjátékának ritmikája és hangulata gyászindulóra
utal. A darab további során ez a zenei anyag többé nem hangzik fel. Ez után
szabályos szonátaforma bontakozik ki, egy fantáziaszerű átvezető szakasz
nyomán. Főtéma és melléktéma nem ellentétes jellegűek – mint a klasszikus
formánál –, hanem egymás logikus folytatói. Mindkettő igencsak alkalmas
fantáziaszerű továbbfejlesztésre. Az akkordikus zárótéma feszesen ritmizált,
szinte magyarosnak is tűnhető lépő-dallamból szerkesztett. A kidolgozásban
Chopin új epizódot alkalmaz, amely a darab viharzó mozgalmasságát beszédes,
szemlélődő dallamosságba oldja fel. E szakasz mind tempó, mind ütemnem, mind hangnem
(H-dúr) tekintetében elkülönül a mű többi részétől.
ACHILLE CLAUDE DEBUSSY (1862—1918)
Sain-Germain-en-Laye-ben született, apja
porcelánkereskedő volt. Zenei tehetségére Verlaine anyósa hívta fel a család
figyelmét. 1873-ban lett a párizsi Conservatoire növendéke, 1884-ben elnyerte a
Római díjat A tékozló fiú című kantátájával. A nyolcvanas évek elején
kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás hírű
pártfogónőjével, akinek gyermekeit tanította. Meck asszony vitte magával
Svájcba, Olaszországba és Moszkvába. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le,
kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Ugyanebben az évben Bécsben
megismerkedett Brahmssal, és Londonban is járt, a következő években Bayreuthban
Wagner műveit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon mély hatást
gyakorolt rá a jávai gamelán zene. 1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben
Bécsben és Budapesten játszotta műveit. A század első éveitől kezdve mint író
is működött. Párizsban halt meg.
Életműve új színt hozott a muzsikának csaknem
valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő
zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy
illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos
eszközeit: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait,
keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját,
dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát.
IMAGES (KÉPEK) I-II. sorozat
(I. sorozat: I. Reflets dans l'eau; II. Hommage à
Rameau; III. Mouvement.
II. sorozat: I. Cloches à travers les feuilles; II.
Et la lupe descend sur le temple qui fut; III. Poissons d'or)
Az első sorozat 1905-ben készült. Debussy e szavakkal
ajánlotta fel kiadásra Durand-nak: „… Úgy gondolom, nem szerénytelenség
azt hinnem, hogy ez a három darab tovább él és elfoglalja majd méltó helyét a
zongora irodalmában... vagy Schumann balján... vagy Schumann jobbján.”
Az első
darab (Fények a vízen) harmóniai kombinációinak újdonságával megelőzte
korát. A legragyogóbb „vízi-zenék” egyike, amelyről alkotója találóan
állapította meg, hogy „a harmónia vegytanának legújabb felfedezéseit” foglalja
magában.
(forrás:fidelio)
Schumann, Robert Zeneszerző
Zwickauban
született 1810. június 8-án. Apja könyvkereskedő volt, a család
sokoldalú humán érdeklődése a gyermekben – a zenei tehetség mellett –
elmélyült irodalmi, filológiai hajlam formájában mutatkozott meg.
Tizenhat éves korában azonban pályát kellett választania, mivel apja
elhunyt, és ez a pálya – anyja kívánságára – a joghoz, nem a
művészethez kötötte. Lipcsében járt egyetemre, ugyanitt azonban zenét
is tanult Friedrich Wieck-nél, a jeles zenepedagógusnál, akinek
muzikális tehetséggel megáldott leányát, Clarát egy életre párjául
választotta. A harmincas évek elején végleg a muzsikus pálya mellett
döntött, de zongoraművészi karrierjét – egy szerencsétlen technikai
gyakorlat következtében megbénult ujja miatt – a zeneszerzői pályával
cserélte fel. Ugyanekkor zenei íróként is a nyilvánosság elé lépett, és
megalapította a mindmáig egyik legtekintélyesebb európai zenei
szaklapot, a Neue Zeitschrift für Musik-ot, amelynek hasábjain olyan
fiatal tehetségeket mutatott be a közönségnek, mint Chopin és Brahms,
és olyan addig ismeretlen remekműveket, mint Schubert „Nagy” C-dúr
szimfóniája. A negyvenes évek elején végre magánélete is rendeződött,
sikerült elnyernie Clara Wieck kezét. Eddig írt nagyszerű zongoraművei
mellett helyet kapott életművében a dal műfaja is, amelyet mint
Schubert méltó társa képvisel a zene történetében. Rövidesen áttért a
szimfonikus művek komponálására, majd a kamarazenére, utóbb oratóriumot
(Az Éden és a Péri, 1843) és operát (Genovéva 1848) is írt. 1844-ben
elhagyta Lipcsét, és Drezdába költözött, előzőleg azonban
hangversenykörutat tett Oroszországban. Ekkoriban mutatkoztak rajta
végzetes betegsége, az elmebaj jelei. 1850-ben Düsseldorfban vállalt
városi karmesteri állást, élete utolsó két esztendejét azonban már az
endenichi ideggyógyintézetben töltötte. 1856. július 29-én halt meg.
Életműve a XIX. sz.-i német romantikus zenében központi helyet foglal
el” – írja Schumannról Kroó György – „Schubert és Mendelssohn örököse,
Brahms stílusának, hangjának előkészítője és forrása. A maga idején,
Weber, Spohr, Schubert, Mendelssohn után a német romantikus zene nagy
úttörője, forradalmár. Berlioz programzenei irányzatát, Chopin teljesen
eredeti nemzeti stílusát, Liszt és Wagner nyelv- és formaújítását
figyelembe véve, Schumann teljes életműve mégis a német zenei romantika
konzervatívabb, a klasszikus hagyományok megőrzésére is vállalkozó
irányához tartozik…”
SZIMFONIKUS ETŰDÖK, op. 13
Az 1834-ben komponált mű alcíme („variációk formájában”) a
feldolgozás formájáról tájékoztat, a „szimfonikus” melléknév pedig zenekari
hangzásra utal. A változatok témája Ernestine von Fricken édesapjától
származik, aki főhadnagy létére műkedvelő zeneszerző volt és e témát
fuvola-variációi számára komponálta, majd megmutatta Schumannnak, akinek
véleményére sokat adott. A téma négysoros dalforma, amelyben – akárcsak a mi
népdalainkban – a harmadik sor hoz új mondanivalót, megváltozott vonalú
dallamot.
Erre a témára komponált Schumann tizenkét változatot, tizenkét
különböző zongoratechnikai feladatot kitűző etűdöt.
Az első változat elején
felhangzó basszusdallam sejtelmes indulót jelez, e fölött jelenik meg a témafej
jellegzetes, lefelé irányuló négy akkordja.
A második variáció a témát a
basszusban szólaltatja meg, a fölötte áradó szenvedélyes dallam pedig valódi
szimfonikus hangszerelésével messzemenően kiaknázza a zongora hangzási lehetőségeit.
A harmadik etűd az eddigi orkesztrális hanghatás ellentéteképpen kifejezetten
hegedűszerűen hangszerelt – Paganini bűvös vonójának hatására ismerünk e
figurációkban, amelyeket a felső szólam játszik, a bal kézben pedig új dallam
hangzik fel.
A negyedik variáció akkord-tanulmány: a teltfogású, dús
zongorahangzás ez idő tájt újszerű, virtuóz példája.
Hasonló az ötödik
tanulmány technikája is, itt azonban patetikus pontozott ritmika társul a
teltfogású hangzatokhoz, az egykori siciliano-ritmika romantikus értelmezését
adva.
A hatodik etűd újabb virtuóz erőpróba, ezúttal a bal kéz tág fekvésű
ugrásaira alapozott tanulmány. A téma harmóniasorát a jobb kéz figurációkban
szólaltatja meg. A tág hangközök ellentéteképpen a következő etűd sűríti az
intervallumokat, a dallam mozgását kis térre korlátozza. A téma eredeti alakja
csak mintegy reminiszcenciaképpen hangzik fel a befejezés előtt.
A nyolcadik
etűd még szabadabban bánik a témával. A zongora különböző regisztereiben
felhangzó szenvedélyes deklamáció patetikus mozdulatokat idéz a francia barokk
nyitányokból.
A kilencedik etűd a romantikus tündértáncok sebesen suhanó
mozgását varázsolja elénk, a „hangszerelés” számos leleményével. Néhány ütem
tartamára ismét Paganini hegedűs bravúrját idézi fel Schumann.
A tizedik
tanulmány vérbeli zongoramuzsika, amely Schumann stílusának valamennyi ismérvét
magán viseli, a teltfogású akkordok viharzásától a gyöngyözően pergetett
tizenhatodokig, a mívesen kidolgozott többszólamúságtól a kromatikával
színezett gyengéd dallamosságig. Hasonlóan a schumanni zongoramuzsika teljében
hivalkodik a tizenegyedik tanulmány is. A téma notturno-szerű, álmodozó dallam
alakjában jelenik meg a bal kéz szüntelenül ismétlődő figurációi felett.
A
zárótétel megalkotásánál Schumann már nem érte be Fricken főhadnagy témájával,
hanem a korabeli opera egyik divatos részletét idézte fel: Marschner A
templomos és a zsidónő című operájából vette át Ivanhoe dalát („Örvendj, te
büszke Anglia”), valószínűleg azért, hogy angol zeneszerző barátját, Sterndale
Bennett-et (akinek a Szimfonikus etűdöket ajánlotta) megtisztelje. Ez a
szárnyaló lendületű indulódallam egyébként nem idegen Schumann fiatalkori
zongoraműveinek „Dávid szövetségi” hangjától.
Schumann különös módon féltette e művét a nyilvánosságtól, erre
vallanak Clara Wieckhez 1838-ban írott sorai: „Helyesen tetted, hogy nem
játszottad az etűdjeimet, ezek nem közönség elé valók és ostobaság lenne, ha
utóbb panaszkodnék, amiért nem értenek meg olyasvalamit, ami nem is számít
tetszésre és csakis önmagáért létezik…”
Ez az oldal cookie-kat használ. Ha az oldalon böngészik, akkor elfogadja, hogy a személyre szabott, maradéktalan minőségű tartalom érdekében az oldal cookie-k segítségét vegye igénybe.
További információkÉrtem
Süti („cookie”) Információ
Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges.
A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk.
Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.
1. „Sütik” használatának szabályzata
Ez a szabályzat a domain név weboldal „sütijeire” vonatkozik.
2. Mik azok a „sütik”?
A „sütik” olyan kisméretű fájlok, melyek betűket és számokat tartalmaznak. A „süti” a webszerver és a felhasználó böngészője közötti információcsere eszköze. Ezek az adatfájlok nem futtathatók, nem tartalmaznak kémprogramokat és vírusokat, továbbá nem férhetnek hozzá a felhasználók merevlemez-tartalmához.
3. Mire használhatók a „sütik”?
A „sütik” által küldött információk segítségével az internetböngészők könnyebben felismerhetők, így a felhasználók releváns és „személyre szabott” tartalmat kapnak. A cookie-k kényelmesebbé teszik a böngészést, értve ez alatt az online adatbiztonsággal kapcsolatos igényeket és a releváns reklámokat. A „sütik” segítségével a weboldalak üzemeltetői névtelen (anonim) statisztikákat is készíthetnek az oldallátogatók szokásairól. Ezek felhasználásával az oldal szerkesztői még jobban személyre tudják szabni az oldal kinézetét és tartalmát.
4. Milyen „sütikkel” találkozhat?
A weboldalak kétféle sütit használhatnak:
- Ideiglenes „sütik”, melyek addig maradnak eszközén, amíg el nem hagyja weboldalt.
- Állandó „sütik”, melyek webes keresőjének beállításától függően hosszabb ideig, vagy egészen addig az eszközén maradnak, amíg azokat Ön nem törli.
- Harmadik féltől származó „sütik”, melyeket harmadik fél helyez el az Ön böngészőjében (pl. Google Analitika). Ezek abban az esetben kerülnek a böngészőjében elhelyezésre, ha a meglátogatott weboldal használja a harmadik fél által nyújtott szolgáltatásokat.
Elengedhetetlen munkamenet (session-id) „sütik”:
Ezek használata elengedhetetlen a weboldalon történő navigáláshoz, a weboldal funkcióinak működéséhez. Ezek elfogadása nélkül a honlap, illetve annak egyes részei nem, vagy hibásan jelenhetnek meg.
Analitikai vagy teljesítményfigyelő „sütik”:
Ezek segítenek abban, hogy megkülönböztessük a weboldal látogatóit, és adatokat gyűjtsünk arról, hogy a látogatók hogyan viselkednek a weboldalon. Ezekkel a „sütikkel” biztosítjuk például, hogy a weboldal az Ön által kért esetekben megjegyezze a bejelentkezést. Ezek nem gyűjtenek Önt azonosítani képes információkat, az adatokat összesítve és névtelenül tárolják. ( pl: Google Analitika)
Funkcionális „sütik”:
E sütik feladata a felhasználói élmény javítása. Észlelik, és tárolják például, hogy milyen eszközzel nyitotta meg a honlapot, vagy az Ön által korábban megadott, és tárolni kért adatait: például automatikus bejelentkezés, a választott nyelv, a szövegméretben, betűtípusban vagy a honlap egyéb testre szabható elemében Ön által végrehajtott felhasználói változtatások. Ezek a „sütik” nem követik nyomon az Ön más weboldalakon folytatott tevékenységét. Az általuk gyűjtött információkban lehetnek azonban személyes azonosító adatok, amelyeket Ön megosztott.
Célzott vagy reklám „sütik”:
Ezek segítségével a weboldalak az Ön érdeklődési körének leginkább megfelelő információt (marketing) tudnak nyújtani. Ehhez az Ön kifejezett belegyezése szükséges. Ezek a sütik részletes információkat gyűjtenek böngészési szokásairól.
5. Tartalmaznak a „sütik” személyes adatokat?
A legtöbb „süti” nem tartalmaz személyes információkat, segítségével nem azonosíthatók a felhasználók. A tárolt adatok a kényelmesebb böngészésért szükségesek, tárolásuk olyan módon történik, hogy jogosulatlan személy nem férhet hozzájuk.
6. Miért fontosak a „sütik” az interneten?
A „sütik” szerepe, hogy kényelmesebbé tegyék a felhasználók számára a böngészést, hiszen a böngészési előzmények révén állítja be a felhasználóknak a reklámokat, tartalmakat. A „sütik” letiltása vagy korlátozása néhány weboldalt használhatatlanná tesz. A letiltott vagy korlátozott „sütik” azonban nem jelentik azt, hogy a felhasználóknak nem jelennek meg hirdetések, csupán a megjelenő hirdetések és tartalmak nem „személyre szabottak”, azaz nem igazodnak a felhasználó igényeihez és érdeklődési köréhez. Néhány minta a „sütik” felhasználására:
- A felhasználó igényeihez igazított tartalmak, szolgáltatások, termékek megjelenítése.
- A felhasználó érdeklődési köre szerint kialakított ajánlatok.
- Az ön által kért esetben a bejelentkezés megjegyzése (maradjon bejelentkezve).
- Internetes tartalmakra vonatkozó gyermekvédelmi szűrők megjegyzése (family mode opciók, safe search funkciók).
- Reklámok gyakoriságának korlátozása; azaz, egy reklám megjelenítésének számszerű korlátozása a felhasználó részére adott weboldalon.
- A felhasználó számára releváns reklámok megjelenítése.
- Geotargeting
7. Biztonsággal és adatbiztonsággal kapcsolatos tényezők.
A „sütik” nem vírusok és kémprogramok. Mivel egyszerű szöveg típusú fájlok, ezért nem futtathatók, tehát nem tekinthetők programoknak. Előfordulhat azonban, hogy más szándékkal (rosszindulattal) rejtenek el információkat a „sütiben”, így azok spyware-ként működhetnek. Emiatt a víruskereső és –irtó programok a „sütiket” folyamatosan törlésre ítélhetik.
Mivel az internet böngészésre használt eszköz és a webszerverek folyamatosan kommunikálnak, tehát oda-vissza küldik az adatokat, ezért ha egy támadó (hekker) beavatkozik a folyamatba, kinyerheti a „sütik” által tárolt információkat. Ennek egyik oka lehet például a nem megfelelő módon titkosított internet (WiFi) beállítás. Ezt a rést kihasználva adatokat nyerhetnek ki a „sütikből”.
8. A „sütik” kezelése, törlése
A „sütiket” a használt böngészőprogramokban lehet törölni vagy letiltani. A böngészők alapértelmezett módon engedélyezik a „sütik” elhelyezését. Ezt a böngésző beállításainál lehet letiltani, valamint a meglévőket törölni. Mindemellett beállítható az is, hogy a böngésző értesítést küldjön a felhasználónak, amikor „sütit” küld az eszközre. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy ezen fájlok letiltása vagy korlátozása rontja a böngészési élményt, valamint hiba jelentkezhet a weboldal funkciójában is.
- A beállítási lehetőségek általában a böngésző „Opciók” vagy „Beállítások” menüpontjában találhatók. Mindegyik webes kereső különböző, így a megfelelő beállításokhoz kérjük. használja keresője “Segítség” menüjét, illetve az alábbi linkeket a sütik beállításainak módosításához:
- Az anonim Google Analitika „sütik” kikapcsolásához egy úgynevezett „Google Analytics plug-in”-t (kiegészítőt) telepíthet a böngészőjébe, mely megakadályozza, hogy a honlap az Önre vonatkozó információkat küldjön a Google Analitikának. Ezzel kapcsolatban további információkat az alábbi linkeken talál: