A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar ünnepi koncertje

Bővebben

A kanadai Augustana Choir és a Cantus Nobilis Kórus közös hangversenye

Bővebben

A Kecskeméti Szimfonikusok és a Kodály Iskola tanárainak és növendékeinek hangversenye

Bővebben

A XXVII. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál záró koncertje

Bővebben

A Cantus Nobilis a XXVII. Kecskeméti Tavaszi Fesztiválon

Bővebben

Kocsár Miklós fuvola műveinek bemutatója

Bővebben

Duna korzó - zenés séta a Duna menti országokban

Bővebben

Vasárnapi orgonakoncert

Bővebben

Művésztanárok hangversenye a 30 éves Zeneművészeti Szakközépiskola tiszteletére

Bővebben

Csütörtöki fuvolahangverseny

Bővebben

Kamarakoncert a 30 éves Zeneművészeti Szakközépiskola ünnepére

Bővebben

Szezonbérleti Hangversenyek

Bővebben


KECSKEMÉTI SZIMFONIKUS ZENEKAR NONPROFIT KFT.
6000 Kecskemét, Dózsa Gy. u. 22.
Ügyvezető igazgató: Gerhát László
TEL/FAX: 06-76/ 481-710
MOBIL: 06-20/ 3230-001
Zenekari titkár: Mobil: 06-20/8099121
E-mail: kszztitkar@gmail.com




2009 február 23.
hétfő 19 óra



A Filharmónia Kelet-Magyarország KHT. és a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar Raiffeisen bérlete
2008/2009. évad

Református Kollégium

Farkas Gábor
Fisher Annie ösztöndíjas zongoraművész hangversenye

Műsoron:

Scarlatti: 3 szonáta ( E-dúr, E-dúr, A-dúr)

Chopin: f-moll fantázia

Verdi-Liszt: Trubadur parafrázis

Debussy: Fények a vizen

Schumann: Szimfonikus etűdök







Farkas Gábor
zongoraművész

1981-ben született Ózdon. Ötéves korában kezdett zongorázni az ózdi Erkel Ferenc Zeneiskolában, tanára Szakátsné Szabó Ágnes volt. 1999-ben érettségizett a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, ottani tanára Papp Gábor volt.2005-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol Falvai Sándor és Némethy Attila tanítványa volt. Több hazai verseny (Békés-Tarhosi Országos Zongoraverseny, Földes Andor Zongoraverseny, Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny) díjazottja. A Karlstadi (Svédország) Greta Erikson Nemzetközi Zongoraversenyen második díjat nyert. Eddigi legnagyobb sikere a Magyar Rádió Országos Zongoraversenynek I. díja, 2003-ban. Részt vett Nádor György, Simon László, Frankl Péter, Rolf Dieter Arens, Jan Wijn, Brigitte Engerer, Rados Ferenc, William Grant Nabore mesterkurzusain.
(forrás:fidelio.hu)



 



DOMENICO SCARLATTI

(1685–1757)

 Nápolyban született muzsikus családban. Apja, Alessandro a 18. század legjelentősebb zeneszerzői műhelyének, az ún. nápolyi iskolának megalapítója. Domenico első tanítómestere apja volt, aki hamarosan maga mellé vette orgonistának az alkirály udvari zenekarába. Néhány operáját bemutatták Nápolyban, majd Velencében Gasparini tanítványa lett. Itt találkozott Händellel, akit elkísért Rómába, hogy ott nyilvános versenyen mérkőzzék meg vele orgona- és csembalójátékban.

1709-ben Maria Casimira lengyel királyné római udvartartásának karnagya lett, majd 1714-ben, a királyné távozása után a portugál követ szolgálatába állott.1715-ben a vatikáni Cappella Giulia egyházi karnagyává nevezték ki. Állítólag Londonban is járt ez idő tájt. Thomas Roseingrave csembalóművész, akit már korábban Itáliában megismert, nagy lelkesedéssel tűzte műsorára Scarlatti műveit, sőt egy operáját is előadatta Londonban. 1720 körül V. János portugál király udvarához került mint az udvari zenekar karnagya és a királyi család zenetanára. 1729-ben Maria Barbara hercegnő feleségül ment a spanyol trónörököshöz, és Scarlatti követte őt Madridba. Itt töltötte élete hátralevő részét.

Az op. 1 harminc szonátájához Scarlatti a következő bevezetőt írta:


 „Olvasó,

bárki légy is, műkedvelő vagy hivatásos, ne várj e művektől mélyértelmű zenei gondolatokat, hanem inkább a művészet azon szellemes tréfáját, amelynek segítségével elsajátíthatod a magabiztos és felszabadult cembalójátékot. [E mű] kiadására nem haszon, vagy dicsőség vágya késztetett, csakis az [alattvalói] engedelmesség. Ha megnyeri tetszésedet, ígérem, hogy szabad idődet további könnyű és változatos darabokkal teszem majd kellemessé. Fogadd emberként, és ne bírálóként, annál több örömöt lelsz majd benne. Hogy a kezek elosztását világossá tegyem, jegyezd meg, hogy a jobb kezet D [diritta], a balt M [manca] betűvel jelöltem meg.

Isten áldjon.”




Frédéric-François Chopin

(Żelazowa Wola, 1810. március 1.Párizs, 1849. október 17.) lengyel zeneszerző.


Apja Lengyelországba vándorolt francia nyelvtanár, anyja lengyel nő, szül. Krzyzanowska volt. Chopinnek, ki zenészpályáját csodagyermekként kezdte, Zwyny cseh muzsikus és Elsner, a varsói zeneiskola igazgatója voltak a tanítói. Rendkívüli zsenije korán megmutatkozott, és külföldi hangversenyutakat tett: 1829-30-ben Bécsben és Münchenben hangversenyezett, majd 1830-ban Párizsban. Itt le is telepedett. Később híressé lett művei közül ekkor már több készen volt. A Don Juan fantázia (Mozart-témára) megjelenése forradalmi lázba hozta az ifjú Európa muzsikusait (Schumann méltató cikket írt róla 1831-ben).

Chopin hamarosan a legelőkelőbb szalonok ünnepeltje lett, Párizsban a legkiválóbb írók és művészek baráti köréhez tartozott. Jómódját kitűnően honorált zongoraórák, művei kiadása és föllépései biztosították. A 30-as évek vége felé már föltűnően jelentkező tüdőbaja, melyet nem kezelt kellő gonddal, 39 éves korában megölte; 1849-es londoni hangversenyein már csak ereje végső megfeszítésével tudott zongorázni.

Chopin a tipikusan romantikus zenei nyelv megteremtőinek egyike, s mint ilyen, a zene legkiválóbb és legeredetibb alkotó szellemei közé tartozik. Nagy formáiban a fantáziaszerűség és a legapróbb részletek aláhúzott jellegzetessége uralkodik. Megszűnik a kiegyenlített ökonómiájú, nagyvonalú építkezés erőpróbája, a formálás nyugtalanná, szeszélyessé, de mindenütt érdekessé, különössé válik. Az elemek nincsenek egy magasabb formatörvénynek alárendelve, hanem a varázsos dallam és harmóniaszövés teremt magának megfelelő formát. Ez a művészet eredeti, független, hagyománytalan, forradalmi szellemből fakadt s ilyen szellem volt maga Chopin. Művészetének némely csiráit egyes ősei, mint Beethoven, Field, Dussek, Hummel, Kalkbrenner és főleg Chopin bálványa, Mozart, el is ültették, ami azokból Chopinnél kihajtott, az lényegében más lett. Formai, melodikai és harmóniai módszerét olyan mesterek vették át, mint Liszt és Wagner. Az ő fantázia-formája, melynek mintái a balladák, egyes szonáta-tételek (B-moll és H-moll szonáta), a nagy polonézek (Asz-dúr, Fisz-moll, polonézfantázia) és nocturne-ök, részben a scherzók (B-moll, Cisz-moll) és etűdök: Weber, Schubert és Berlioz formateremtése mellet a romantikus alkotás főmintája, mely nélkül a 19. század zenefejlődése (Brahmsot is beleértve) el sem képzelhető. Chopin zenéjében oly gazdagsággal virult ki a romantikus formanyelv, hogy utódjai szinte kész úton jártak. Emellett Chopin oly eredeti, minden frázisa annyira egyéni aromájú, hogy tán egy zeneszerző sem ismerhető fel nála könnyebben.  Gondolatai oly pregnánsak és jellegzetesek, hogy minden műve mélyén programot sejtünk: Chopin a legnagyobb zenei karakterizálók egyike.  Csaknem kizárólag zongoraműveket írt (és zongora nélkül egyet sem), az nemcsak rá jellemző de az időszakra is, mely a zongora speciális költészetét fölfedezte (Hummel, Moscheles, Thalberg, Schumann, Henselt stb.). Chopin teljesen újfajta játékmódot teremtett, könnyed és szabad, végletes dinamikai ellentétekkel rendelkező, a zongorahang minden lehetőségét kihasználó technikát. Liszt zongorastílusa Chopinén alapszik, csak virtuóz és orkesztrális hatások irányában univerzálisabb, míg Chopin megmaradt a tiszta zongoraszerűség keretében. Chopin melódiájára bizonyos hatással volt az egykorú divatos olasz opera, főleg Bellini, de Chopinnél az átvett érzéki dallamvonal is éteri magasságokba emelkedik. Még nevezetesebb, hogy Chopin a lengyel népzenei számos fordulatát polonézeiben és mazurkáiba iktatta, miáltal a romantikus népies muzsika egyik fő megindítójává és megtermékenyítőjévé vált. Ahány műfajhoz nyúlt, annyi eredeti formatípust alkotott. Főművei az egyedül zongorára írottak: 3 szonáta, 4 ballada, fantázia, 12 polonéz, polonéz-fantázia (op. 61.), 56 mazurka, 25 prelűd, 19 nocturne, 15 keringő, 4 impromptu, 4 scherzo, 27 hangversenyetűd, 3 rondó, és más kisebb zongoraművek. Igen gyakran játszott darabja a 2 zongoraverseny (e-moll, f-moll).

(forrás: Nemzeti Filharmónikusok)

F-MOLL FANTÁZIA, op. 49 (1843)

A George Sand nohant-i kastélyában írt kompozíció formálásában példásan tömör, klasszikus arányaiban bámulatra méltó alkotás. Induló jellegű, nagylélegzetű előjátékának ritmikája és hangulata gyászindulóra utal. A darab további során ez a zenei anyag többé nem hangzik fel. Ez után szabályos szonátaforma bontakozik ki, egy fantáziaszerű átvezető szakasz nyomán. Főtéma és melléktéma nem ellentétes jellegűek – mint a klasszikus formánál –, hanem egymás logikus folytatói. Mindkettő igencsak alkalmas fantáziaszerű továbbfejlesztésre. Az akkordikus zárótéma feszesen ritmizált, szinte magyarosnak is tűnhető lépő-dallamból szerkesztett. A kidolgozásban Chopin új epizódot alkalmaz, amely a darab viharzó mozgalmasságát beszédes, szemlélődő dallamosságba oldja fel. E szakasz mind tempó, mind ütemnem, mind hangnem (H-dúr) tekintetében elkülönül a mű többi részétől.



ACHILLE CLAUDE DEBUSSY (1862—1918)

csajkovszkij.jpg (5007 bytes)

Sain-Germain-en-Laye-ben született, apja porcelánkereskedő volt. Zenei tehetségére Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. 1873-ban lett a párizsi Conservatoire növendéke, 1884-ben elnyerte a Római díjat A tékozló fiú című kantátájával. A nyolcvanas évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás hírű pártfogónőjével, akinek gyermekeit tanította. Meck asszony vitte magával Svájcba, Olaszországba és Moszkvába. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmssal, és Londonban is járt, a következő években Bayreuthban Wagner műveit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon mély hatást gyakorolt rá a jávai gamelán zene. 1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit. A század első éveitől kezdve mint író is működött. Párizsban halt meg.

Életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát.

IMAGES (KÉPEK) I-II. sorozat

(I. sorozat: I. Reflets dans l'eau; II. Hommage à Rameau; III. Mouvement.

II. sorozat: I. Cloches à travers les feuilles; II. Et la lupe descend sur le temple qui fut; III. Poissons d'or)

Az első sorozat 1905-ben készült. Debussy e szavakkal ajánlotta fel kiadásra Durand-nak: „… Úgy gondolom, nem szerénytelenség azt hinnem, hogy ez a három darab tovább él és elfoglalja majd méltó helyét a zongora irodalmában... vagy Schumann balján... vagy Schumann jobbján.”

Az első darab (Fények a vízen) harmóniai kombinációinak újdonságával megelőzte korát. A legragyogóbb „vízi-zenék” egyike, amelyről alkotója találóan állapította meg, hogy „a harmónia vegytanának legújabb felfedezéseit” foglalja magában.

(forrás:fidelio)



Schumann, Robert
Zeneszerző


Zwickauban született 1810. június 8-án. Apja könyvkereskedő volt,  a család sokoldalú humán érdeklődése a gyermekben – a zenei tehetség mellett – elmélyült irodalmi, filológiai hajlam formájában mutatkozott meg. Tizenhat éves korában azonban pályát kellett választania, mivel apja elhunyt, és ez a pálya – anyja kívánságára – a joghoz, nem a művészethez kötötte. Lipcsében járt egyetemre, ugyanitt azonban zenét is tanult Friedrich Wieck-nél, a jeles zenepedagógusnál, akinek muzikális tehetséggel megáldott leányát, Clarát egy életre párjául választotta. A harmincas évek elején végleg a muzsikus pálya mellett döntött, de zongoraművészi karrierjét – egy szerencsétlen technikai gyakorlat következtében megbénult ujja miatt – a zeneszerzői pályával cserélte fel. Ugyanekkor zenei íróként is a nyilvánosság elé lépett, és megalapította a mindmáig egyik legtekintélyesebb európai zenei szaklapot, a Neue Zeitschrift für Musik-ot, amelynek hasábjain olyan fiatal tehetségeket mutatott be a közönségnek, mint Chopin és Brahms, és olyan addig ismeretlen remekműveket, mint Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniája. A negyvenes évek elején végre magánélete is rendeződött, sikerült elnyernie Clara Wieck kezét. Eddig írt nagyszerű zongoraművei mellett helyet kapott életművében a dal műfaja is, amelyet mint Schubert méltó társa képvisel a zene történetében. Rövidesen áttért a szimfonikus művek komponálására, majd a kamarazenére, utóbb oratóriumot (Az Éden és a Péri, 1843) és operát (Genovéva 1848) is írt. 1844-ben elhagyta Lipcsét, és Drezdába költözött, előzőleg azonban hangversenykörutat tett Oroszországban. Ekkoriban mutatkoztak rajta végzetes betegsége, az elmebaj jelei. 1850-ben Düsseldorfban vállalt városi karmesteri állást, élete utolsó két esztendejét azonban már az endenichi ideggyógyintézetben töltötte. 1856. július 29-én halt meg.

Életműve a XIX. sz.-i német romantikus zenében központi helyet foglal el” – írja Schumannról Kroó György – „Schubert és Mendelssohn örököse, Brahms stílusának, hangjának előkészítője és forrása. A maga idején, Weber, Spohr, Schubert, Mendelssohn után a német romantikus zene nagy úttörője, forradalmár. Berlioz programzenei irányzatát, Chopin teljesen eredeti nemzeti stílusát, Liszt és Wagner nyelv- és formaújítását figyelembe véve, Schumann teljes életműve mégis a német zenei romantika konzervatívabb, a klasszikus hagyományok megőrzésére is vállalkozó irányához tartozik…”

SZIMFONIKUS ETŰDÖK, op. 13

 Az 1834-ben komponált mű alcíme („variációk formájában”) a feldolgozás formájáról tájékoztat, a „szimfonikus” melléknév pedig zenekari hangzásra utal. A változatok témája Ernestine von Fricken édesapjától származik, aki főhadnagy létére műkedvelő zeneszerző volt és e témát fuvola-variációi számára komponálta, majd megmutatta Schumannnak, akinek véleményére sokat adott. A téma négysoros dalforma, amelyben – akárcsak a mi népdalainkban – a harmadik sor hoz új mondanivalót, megváltozott vonalú dallamot.

Erre a témára komponált Schumann tizenkét változatot, tizenkét különböző zongoratechnikai feladatot kitűző etűdöt.

Az első változat elején felhangzó basszusdallam sejtelmes indulót jelez, e fölött jelenik meg a témafej jellegzetes, lefelé irányuló négy akkordja.

A második variáció a témát a basszusban szólaltatja meg, a fölötte áradó szenvedélyes dallam pedig valódi szimfonikus hangszerelésével messzemenően kiaknázza a zongora hangzási lehetőségeit.

A harmadik etűd az eddigi orkesztrális hanghatás ellentéteképpen kifejezetten hegedűszerűen hangszerelt – Paganini bűvös vonójának hatására ismerünk e figurációkban, amelyeket a felső szólam játszik, a bal kézben pedig új dallam hangzik fel.

A negyedik variáció akkord-tanulmány: a teltfogású, dús zongorahangzás ez idő tájt újszerű, virtuóz példája.

Hasonló az ötödik tanulmány technikája is, itt azonban patetikus pontozott ritmika társul a teltfogású hangzatokhoz, az egykori siciliano-ritmika romantikus értelmezését adva.

A hatodik etűd újabb virtuóz erőpróba, ezúttal a bal kéz tág fekvésű ugrásaira alapozott tanulmány. A téma harmóniasorát a jobb kéz figurációkban szólaltatja meg. A tág hangközök ellentéteképpen a következő etűd sűríti az intervallumokat, a dallam mozgását kis térre korlátozza. A téma eredeti alakja csak mintegy reminiszcenciaképpen hangzik fel a befejezés előtt.

A nyolcadik etűd még szabadabban bánik a témával. A zongora különböző regisztereiben felhangzó szenvedélyes deklamáció patetikus mozdulatokat idéz a francia barokk nyitányokból.

A kilencedik etűd a romantikus tündértáncok sebesen suhanó mozgását varázsolja elénk, a „hangszerelés” számos leleményével. Néhány ütem tartamára ismét Paganini hegedűs bravúrját idézi fel Schumann.

A tizedik tanulmány vérbeli zongoramuzsika, amely Schumann stílusának valamennyi ismérvét magán viseli, a teltfogású akkordok viharzásától a gyöngyözően pergetett tizenhatodokig, a mívesen kidolgozott többszólamúságtól a kromatikával színezett gyengéd dallamosságig. Hasonlóan a schumanni zongoramuzsika teljében hivalkodik a tizenegyedik tanulmány is. A téma notturno-szerű, álmodozó dallam alakjában jelenik meg a bal kéz szüntelenül ismétlődő figurációi felett.

A zárótétel megalkotásánál Schumann már nem érte be Fricken főhadnagy témájával, hanem a korabeli opera egyik divatos részletét idézte fel: Marschner A templomos és a zsidónő című operájából vette át Ivanhoe dalát („Örvendj, te büszke Anglia”), valószínűleg azért, hogy angol zeneszerző barátját, Sterndale Bennett-et (akinek a Szimfonikus etűdöket ajánlotta) megtisztelje. Ez a szárnyaló lendületű indulódallam egyébként nem idegen Schumann fiatalkori zongoraműveinek „Dávid szövetségi” hangjától.

 Schumann különös módon féltette e művét a nyilvánosságtól, erre vallanak Clara Wieckhez 1838-ban írott sorai: „Helyesen tetted, hogy nem játszottad az etűdjeimet, ezek nem közönség elé valók és ostobaság lenne, ha utóbb panaszkodnék, amiért nem értenek meg olyasvalamit, ami nem is számít tetszésre és csakis önmagáért létezik…”

(forrás:fidelio)

 




Vissza




       © 2007-2016 www.kszz.hu
Ez az oldal cookie-kat használ. Ha az oldalon böngészik, akkor elfogadja, hogy a személyre szabott, maradéktalan minőségű tartalom érdekében az oldal cookie-k segítségét vegye igénybe. További információk Értem

Süti („cookie”) Információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges.
A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk.
Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

1. „Sütik” használatának szabályzata

Ez a szabályzat a domain név weboldal „sütijeire” vonatkozik.

2. Mik azok a „sütik”?

A „sütik” olyan kisméretű fájlok, melyek betűket és számokat tartalmaznak. A „süti” a webszerver és a felhasználó böngészője közötti információcsere eszköze. Ezek az adatfájlok nem futtathatók, nem tartalmaznak kémprogramokat és vírusokat, továbbá nem férhetnek hozzá a felhasználók merevlemez-tartalmához.

3. Mire használhatók a „sütik”?

A „sütik” által küldött információk segítségével az internetböngészők könnyebben felismerhetők, így a felhasználók releváns és „személyre szabott” tartalmat kapnak. A cookie-k kényelmesebbé teszik a böngészést, értve ez alatt az online adatbiztonsággal kapcsolatos igényeket és a releváns reklámokat. A „sütik” segítségével a weboldalak üzemeltetői névtelen (anonim) statisztikákat is készíthetnek az oldallátogatók szokásairól. Ezek felhasználásával az oldal szerkesztői még jobban személyre tudják szabni az oldal kinézetét és tartalmát.

4. Milyen „sütikkel” találkozhat?

A weboldalak kétféle sütit használhatnak:

Elengedhetetlen munkamenet (session-id) „sütik”:

Ezek használata elengedhetetlen a weboldalon történő navigáláshoz, a weboldal funkcióinak működéséhez. Ezek elfogadása nélkül a honlap, illetve annak egyes részei nem, vagy hibásan jelenhetnek meg.

Analitikai vagy teljesítményfigyelő „sütik”:

Ezek segítenek abban, hogy megkülönböztessük a weboldal látogatóit, és adatokat gyűjtsünk arról, hogy a látogatók hogyan viselkednek a weboldalon. Ezekkel a „sütikkel” biztosítjuk például, hogy a weboldal az Ön által kért esetekben megjegyezze a bejelentkezést. Ezek nem gyűjtenek Önt azonosítani képes információkat, az adatokat összesítve és névtelenül tárolják. ( pl: Google Analitika)

Funkcionális „sütik”:

E sütik feladata a felhasználói élmény javítása. Észlelik, és tárolják például, hogy milyen eszközzel nyitotta meg a honlapot, vagy az Ön által korábban megadott, és tárolni kért adatait: például automatikus bejelentkezés, a választott nyelv, a szövegméretben, betűtípusban vagy a honlap egyéb testre szabható elemében Ön által végrehajtott felhasználói változtatások. Ezek a „sütik” nem követik nyomon az Ön más weboldalakon folytatott tevékenységét. Az általuk gyűjtött információkban lehetnek azonban személyes azonosító adatok, amelyeket Ön megosztott.

Célzott vagy reklám „sütik”:

Ezek segítségével a weboldalak az Ön érdeklődési körének leginkább megfelelő információt (marketing) tudnak nyújtani. Ehhez az Ön kifejezett belegyezése szükséges. Ezek a sütik részletes információkat gyűjtenek böngészési szokásairól.

5. Tartalmaznak a „sütik” személyes adatokat?

A legtöbb „süti” nem tartalmaz személyes információkat, segítségével nem azonosíthatók a felhasználók. A tárolt adatok a kényelmesebb böngészésért szükségesek, tárolásuk olyan módon történik, hogy jogosulatlan személy nem férhet hozzájuk.

6. Miért fontosak a „sütik” az interneten?

A „sütik” szerepe, hogy kényelmesebbé tegyék a felhasználók számára a böngészést, hiszen a böngészési előzmények révén állítja be a felhasználóknak a reklámokat, tartalmakat. A „sütik” letiltása vagy korlátozása néhány weboldalt használhatatlanná tesz. A letiltott vagy korlátozott „sütik” azonban nem jelentik azt, hogy a felhasználóknak nem jelennek meg hirdetések, csupán a megjelenő hirdetések és tartalmak nem „személyre szabottak”, azaz nem igazodnak a felhasználó igényeihez és érdeklődési köréhez. Néhány minta a „sütik” felhasználására:

7. Biztonsággal és adatbiztonsággal kapcsolatos tényezők.

A „sütik” nem vírusok és kémprogramok. Mivel egyszerű szöveg típusú fájlok, ezért nem futtathatók, tehát nem tekinthetők programoknak. Előfordulhat azonban, hogy más szándékkal (rosszindulattal) rejtenek el információkat a „sütiben”, így azok spyware-ként működhetnek. Emiatt a víruskereső és –irtó programok a „sütiket” folyamatosan törlésre ítélhetik.

Mivel az internet böngészésre használt eszköz és a webszerverek folyamatosan kommunikálnak, tehát oda-vissza küldik az adatokat, ezért ha egy támadó (hekker) beavatkozik a folyamatba, kinyerheti a „sütik” által tárolt információkat. Ennek egyik oka lehet például a nem megfelelő módon titkosított internet (WiFi) beállítás. Ezt a rést kihasználva adatokat nyerhetnek ki a „sütikből”.

8. A „sütik” kezelése, törlése

A „sütiket” a használt böngészőprogramokban lehet törölni vagy letiltani. A böngészők alapértelmezett módon engedélyezik a „sütik” elhelyezését. Ezt a böngésző beállításainál lehet letiltani, valamint a meglévőket törölni. Mindemellett beállítható az is, hogy a böngésző értesítést küldjön a felhasználónak, amikor „sütit” küld az eszközre. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy ezen fájlok letiltása vagy korlátozása rontja a böngészési élményt, valamint hiba jelentkezhet a weboldal funkciójában is.

Cookie settings in Internet Explorer
Cookie settings in Firefox
Cookie settings in Chrome
Cookie settings in Safari Google Analytics & Privacy vagy Google Elvek és Irányelvek

9. További hasznos linkek

Ha szeretne többet megtudni a „sütik”-ről, azok felhasználásáról:

Microsoft Cookies guide
All About Cookies
Facebook cookies