KECSKEMÉTI SZIMFONIKUS ZENEKAR NONPROFIT KFT. 6000 Kecskemét, Dózsa Gy. u. 22. Ügyvezető igazgató: Gerhát László TEL/FAX: 06-76/ 481-710
MOBIL: 06-20/ 3230-001
Zenekari titkár: Mobil: 06-20/8099121 E-mail: kszztitkar@gmail.com
2010.december 13.
hétfő 19 óra
2010. december 13.
Evangélikus templom
A Filharmónia Kelet-Magyarország Kft.
és a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar bérlete
Bach: 3. D-dúr szvit BWV 1068
Bach: Magnificat BWV 243
Közreműködik:
Zádori Mária
Megyesi
Schwartz Lúcia
Megyesi Zoltán
Cser Péter
az Ars Nova
Énekegyüttes
(művészeti
vezető: Kiss Katalin)
vezényel: Rácz
Márton
Johann Sebastian Bach
(1968.márc.21.-1750.júl.28.)
Bach Eisenachban született, nagy múltú, kiváló zenészek egész sorát felmutató
családba. A zenei ismeretek alapjait apjától sajátította el, további
tanulmányait a városi gimnáziumban folytatta. Szülei korán - anyja 1794-ben,
apja 1795-ben - meghaltak. Bátyjához, Johann Cristoph-hoz került, aki korábban
a neves zeneszerző, Pachelbel tanítványa volt. Ő ismertette meg Johann
Sebastiannal a zeneszerzés és az orgonajáték művészetét. 1700-ban bekerült a
lüneburgi Mihály-kolostor internátusába. Zenei fejlődésére ebben az időszakban
a lüneburgi gazdag hagyományok - Böhm, Löwe - valamint a többszöri hamburgi
utazások gyakoroltak döntő hatást.
Első állását 1703-ban töltötte be Johann Ernst weimari herceg zenekarában, majd
az arnstadti Új Templom orgonistája lett. 1707-ben a mühlhauseni Szt. Blasius
templomi orgonistája lett, ebben az évben vette feleségül Maria Barbarát.
1708-ban visszatért Weimarba és 1714-től az orgonista-állás mellett az udvari
koncertmesteri pozíciót is betöltötte. Ezt az időszakot tekinthetjük Bach
pályája első nagy korszakának. 1717-ben elfogadta Lipót anhalt-kötheni herceg
meghívását és az udvari zenekar karmestere lett. A zenekar számára komponált
művek művészetének új perspektíváit nyitották meg. 1720-ban meghalt felesége,
egy évvel később újranősült és feleségül vette Anna Magdalena Wilckent.
1722-ben, Kuhnau halálával megüresedett a lipcsei Tamás-iskola kántori állása
és a director musices (Lipcse valamennyi templomának zenei irányításával járó
tisztség) posztja. 1723-ban Bachot nevezték ki ezekre a tisztségekre. 1729-től
a Collegium musicum irányításából is kivette a részét. A lipcsei időszak Bach
művészetének kiteljesedését hozta magával.
Bach életművének fontosabb szakaszait meghatározta, hogy éppen milyen zenei
szolgálatot látott el. Művei eszerint 5 nagy műcsoportba oszthatók be.
Az 1. műcsoport az 1708-is terjedő időszak termése, melyben főleg orgonaművek
(orgonapartiták, prelúdiumok, toccaták, fantáziák), régi stílusú kantáták
találhatók.
A 2. műcsoportban - 1717-ig - főleg kantátákkal és orgonaművekkel, korál-feldolgozásokkal találkozhatunk. Az 1723-is
tartó időszakban - 3. műcsoport - a tovább bővülő kantátatermés kiegészül Bach
kamaraműveivel (szólópartiták, szólószvitek hegedűre, gordonkára, szonáták)
valamint zenekari kompozíciókkal (zenekari szvitek, Brandenburgi versenyek,
hegedűversenyek). Ebben az időszakban állítja össze a "Das Wohltemperierte
Klavier" első kötetét.
A 4. műcsoportot (1735-ig) nagy ciklikus hangszeres és vokális kompozíciók,
billentyűs művek jellemzik. Ekkor készül a Karácsonyi oratórium, a Máté-passió, a h-moll mise, a
Clavier-Übung I. (6 partita) és II. Olasz koncert,
h-moll ouverture), 13 csembalóverseny, valamint három egyházi év
kantátatermése.
Az 5. műcsoportban találhatók Bach kontrapunktikus művészetének nagy
összefoglalásai, mint a Clavier Übung III. a Goldberg-variációk, a "Das
Wohltemperierte Klavier" II. kötete, a Musikalisches Opfer és Fúga
művészete.
Bach hatalmas életművéből ma úgy gondoljuk, hogy valamivel több mint a fele
maradt az utókorra, a többi elveszett vagy megsemmisült. Műveinek jegyzéke
(BWV) így is több mint 1100 címet tartalmaz.
Magnificat
Nem számítva az egyszólamú, gregorián Magnificatokat, az 1400-as évektől
napjainkig, az angol Dunstable-től, a burgundiai Dufay-tól Lajtha
Lászlóig és az észt Arvo Pärtig számtalan zeneszerző vállalkozott a
himnusz megzenésítésére. A legnépszerűbb mind közt Johann Sebastian Bach
Magnificatja.
Két változatban maradt ránk. Az első bemutatója 1723 Karácsonyán volt
Lipcsében. Ebben az Esz-dúr műben akkor még helyet kapott – amolyan
betétként – két német és két latin szövegű tétel is, amelyet Bach,
amikor a húszas évek végén, a harmincas évek elején ismét elővette a
darabot, elhagyott. Nem érintette a változtatás az énekes gárdát, - a
kórus mellett itt is-ott is öt szólistát (SI, SII, A, T, B)
foglalkoztatott, - de változtatott a hangszerelésen: két tételben oboa
d’amorékkal helyettesítette az oboákat, elhagyta a két furulyát, mert
fuvolákat emelt az együttesbe, meghagyta a három trombitát a timpanit és
a vonóskart, ám több hangszert kért a continuo-basszushoz. És
félhanggal lejjebb, D-dúrba transzponálta a művet. Magán a zenei
textuson alig-alig módosított.
Felvételek manapság mindkét variánsból készülnek, így most ebbe is, abba
is belehallgathatunk. Az 1723-as verzió előadói: a The Academy of
Ancient Music együttese, az oxfordi Christ Church katedrális kórusa, a
szólisták: Judith Nelson, Emma Kirkby, Carolyn Watkinson, Paul Elliott
és David Thomas, a dirigens Simon Preston. A későbbi változatot John
Eliot Gardiner dirigálja. Muzsikusai: az English Baroque Soloists, a
Monteverdi Chorus, Nancy Argenta, Patrizia Kwella, Charles Brett,
Anthony Rolfe-Johnson és David Thomas. Érdekességként, hadd jegyezzük
meg, hogy egyik felvétel sem a ma szokásos hangmagasság szerint fog
megszólalni, tudniillik az un. régizene-együttesek hangszerei – követve
Johann Sebastian Bach korának gyakorlatát – nem a 440-es rezgésszámú
A-hanghoz, hanem annál legalább félhanggal mélyebbre voltak hangolva.
Az Újszövetségben, a Lukács-evangélium első fejezetében két, egymást
követő eseményről olvashatunk. Az első, a legtöbbet ábrázolt bibliai
jelenetek egyike: az un. Angyali üdvözlet. A történet arról szól, miként
jelent meg Gábriel angyal Názáretben Máriánál, József jegyesénél,
hogyan adta tudtára, hogy gyermeket fog szülni, aki az Isten fia lesz,
és a Jézus nevet viseli majd. Arról is tudósítja Gábriel Máriát, hogy
rokona, Erzsébet, Zakariás hitvese, akinek mindezidáig nem lehetett
gyermeke, immár a hatodik hónapban jár.
A második történet Mária és Erzsébet találkozását meséli el. Ki ne
ismerné a Magyar Nemzeti Galériában M.S. mester munkáját, ki ne látott
volna olyan „Vizitáció” feliratú festményt, vagy szobrot, ahol a két
várandós asszony üdvözli – felemelt karral vagy éppen átölelve –
egymást? Nos, Mária, nem sokkal azután, hogy az angyal eltávozott tőle,
felkerekedik, hogy Júda (Júdea) egyik városában felkeresse Erzsébetet,
aki Mária köszöntésére – ahogy az evangélium írja: „…hangos szóval
kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed
gyümölcse! Hogy is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?
Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva megmozdult
a magzat méhemben. Boldog aki hitt, mert beteljesedik az, amit az Úr
mondott neki.” Erre Mária egy énekkel, egy himnusszal válaszol, amely a
„Magasztalja lelkem az Urat”, vagy latinul a „Magnificat anima Dominum”
szavakkal kezdődik. Ezért, a kezdő szóról nevezik Magnificatnak a
Lukács-evangélium szóban forgó szakaszát és mindazokat a zeneműveket,
amelyek erre a Mária-himnuszra épülnek.
A sodró erejű
nyitótétel a „Magnificat anima mea Dominum” (Magasztalja
lelkem az Urat) szavakra, a teljes zenekaron és kóruson csendül fel. Azt
a benyomást kelti, mintha innen és onnan, keletről is, nyugatról is,
minden népek egymással versengve dicsérnék az Urat.
A második tétel folytatja az első gondolatát: „Et exultavit spiritus
meus in Deo salutari meo” (És az én lelkem ujjong Istenben, az én
Üdvözítőmben.). A nyitótételben kórus, itt mezzoszoprán szólista, ott a
közösség, itt egyetlen személy – ha úgy tetszik maga Mária – szól
hozzánk. A két tétel összetartozását a hármas lüktetés (3/4 illetve 3/8)
és az anapesztikus lejtés, a két rövid értékkel kezdődő motívumok is
erősítik.
A tételpárra újabb tételpár felel. Csakhogy most éppen fordítva: az
előbb kórustétel után szóló- , most a szólótétel után kórus következik.
„
Quia respexit humilitatem ancillae suae, ecce enim ex hoc beatam me
dicent omnes generationes” (Hogy rátekintett szolgálóleánya megalázott
voltára: mert íme, mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék.)
A harmadik tételben a szopránszólista az oboa nazálisabb hangú,
kisterccel mélyebb hangolású rokonával, az oboe d’amoréval folytat
párbeszédet.
/Nem így volt 1723-ban! Akkor ezen a helyen oboák szóltak./
„A Bach-zene kapcsolata a szöveggel az elképzelhető legelevenebb” –
mondja Albert Schweitzer. Nos, Bach Magnificatjának majd minden taktusa
ezt bizonyítja. Ebben a tételben például a „humilitatem” szóhoz
illeszkednek az „alázatosan” lefelé hajló dallamvonalak:
Éppen a „beatam” (boldog) szóra esik a tétel leghosszabb értékű hangja, ott van egyedül melizma:
És nem véletlenül csak az „
omnes generationes” (minden nemzedék)
szavakat bízza Bach a karra. De ez már a negyedik tétel! Mert a
harmadik, szünet nélkül torkollik a negyedikbe!
Mint egymást követő nemzedékek, úgy váltják, úgy imitálják egymást újabb és újabb hangokról a szólamok:
A tétel vége előtt minden szólam – jelezve, hogy nincs közöttük
ellenkezés – ugyanarról a hangról – úgy is mondhatnánk: egyhangúan –
mondogatja tovább: „omnes, omnes generationes”.
De a slusszpoén még hátra van! Egy megállóhely, egy fermata után, -
szimbolizálva a legteljesebb egyetértést – a kar, a cappella, tehát a
hangszerektől sem zavartatva, egyszerre mondja ki: „omnes generationes”.
Új színt hoz a ciklusba a basszus, a férfi, a felnőtt szólista
megjelenése (hiszen a szoprán- illetve mezzoszoprán-áriát Bach korában
nem nők, hanem ifjak énekelték). És ilyen se volt még: az ötödik tétel
szólóját kizárólag a continuo, egyetlen basszus-szólam támasztja alá.
„Quia fecit mihi magna, qui potens est, et sanctum nomen ejus.” (Mert
nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.) Ami a szöveg
és zene kapcsolatát illeti, az eddigiek után szinte magától értetődő,
hogy a széles ambitusú, melizmával (egy szótagra eső több hanggal)
kiemelt három szó, a három fontos jelző: potens (hatalmas, erős), magna
(nagy), és sanctum (szent).
Azok az énekes szólisták, akiket még nem hallottunk, az alt és a tenor
együtt lép a színre a hatodik tételben. Az első verzióban csak vonósok
kísérik őket, a második különlegesebb hangszerelést kínál: Bach
fuvolákkal kombinálja a szordínóval lefojtott hangon játszó vonósokat.
„
Et misericordia eius a progenie in progenies timentibus eum.” (Irgalma
megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.) A kulcsszó itt a
„timentibus”. Figyeljük meg, hogy a tétel előrehaladtával mind meglepőbb
mind váratlanabb fordulat esik a szóra. Persze. Timo (tart, fél
valamitől vagy valakitől).
A negyedik tételhez hasonló a nagyhatású
hetedik tétel funkciója. Az az
első nagy tömböt, ez a középsőt, a három belső tételt zárja le: „Fecit
potentiam in brachio suo dispersit superbos mente cordis sui.” (Hatalmas
dolgot cselekedett karjával, szétszórta azokat, akiknek gőgös a szívük
indulata.) Bach a „dispersit” szónál az addig energikus, célratörő
szólamokat, szüneteket közbeiktatva szétszórja, hogy utána a
„superbos”-nál ismét összefogva a magasba emelje. Az utolsó hét adagio
ütem mintha azt mondaná: vigyázzatok gőgösek, fennhéjázók, nincs
helyetek közöttünk!
Markáns ritmikával kiélezett, lefelé haladó skálamenetek és felfelé
emelkedő tizenhatod-szekvenciák! A
nyolcadik tételnek már a hangszeres
bevezetése utal a szövegre: „Deposuit potentes de sede, et exaltavit
humiles” (Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt
fel.) Amilyen kíméletlen a letaszítás mozzanata, Bach olyan kímélettel,
puha szeretettel emelgeti a magasba a megalázottakat.
„
Esurientes implevit bonis, et divites dimisit inanes.” (Éhezőket látott
el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.) A kilencedik
tételben, korábban két furulya, az átiratban fuvola-pár kíséri az
alt-szólistát.
Éhezőket tölt be minden jóval… A „bonis” és „implevit” szavakra eső,
levegővételt sem engedélyező, tizenhatodokkal teletöltött ütemek után
megmosolyogjuk, amikor a szólista a bővelkedőkről, az üres kézzel
elbocsátott gazdagokról énekel. Üres: „inanes” – énekli. Szünet előtte,
szünet utána, szünet fölötte, szünet alatta…
Ám ezzel még nem merült ki Bach ötlettára. Játszanivalójukat a fuvolások
a legsúlytalanabb helyen, az utolsó előtti ütem utolsó nyolcadán,
röviden, staccato hagyják abba, hogy aztán az utolsó ütemben, az
ütemegyen csak egyetlen pizzicato hang álljon a mélyben, üresen!
„
Suscepit Israel puerum suum, recordatus misericordiae suae.”
(Felkarolta szolgáját, Izráelt, mert megemlékezett irgalmáról.) A
partitúra nem árulja el, hogy a kar felső három szólama, vagy három
szólista énekelje a szoprán-mezzo-alt tercettet, a tizedik tételt.
Mindenesetre a continuóból is elmaradnak a mélyen játszó hangszerek.
Mintha angyalok énekelnének az isteni irgalmasságról…
A hullámzó dallamívek fölé nagyértékekben mozgó koráldallamot intonál –
az 1723-as verzió szerint egy trombita, a néhány évvel később
keletkezett variánsban két oboa.
A melódia forrása: gregorián ének, amelyre rászabták a Magnificat
Luther-fordította német szövegét: „
Meine Seel(e) erhebt den Herren, und
mein Geist freuet sich Gottes meines Heilandes”, vagyis: „Magasztalja
lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Istenben, az én üdvözítőmben.”
Bach, a Magnificat keletkezését követő esztendőben, az 1724-ben
keletkezett 10. kantátában is felhasználta ugyanezt a dallamot. Ebben a
műben ismét megzenésítette a Magnificat-szöveg módosított változatát.
Hallgassuk meg a 10., a „Meine Seel erhebt den Herren” kantáta
zárókorálját! Bizonyára felismerik, hogy a négyszólamú letét szopránja
megegyezik azzal a dallammal, amelyet az oboák fújnak a Magnificat 10.
tételében!
A
tizenegyedik tétel az utolsó evangéliumi textusra épül: „Sicut locutus
est ad patres nostros, Abraham et semini ejus in saecula. (Amint
kijelentette atyáinknak, hogy irgalmas lesz Ábrahám és utódai iránt
örökké.) Mózes I. könyvében olvashatjuk azokat a szavakat, amelyeket az
Isten Ábrahámnak mondott: „Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is,
örök szövetségre minden nemzedékükkel…” Ez isteni kinyilatkoztatás,
kánon! Minden bizonnyal ezért alkalmaz Bach ebben a tételben kánonszerű
szerkesztésmódot; continuo-basszussal megerősített kórusfúgát ír.
A
tizenkettedik, a zárótétel szövege a Szentháromság dicsőítése, az un.
kis doxológia. Ami a szavak és a hangok társítását illeti, Bach itt még
az eddigieknél is szellemesebb eszközökkel él. A „pater” szó nemcsak a
Szentháromság Atyaistenét jelenti! Egy „Glória” felkiáltás után a
„Gloria Patri” (Dicsőség az Atyának) szavakat, fölfelé skálázó dallammal
a legmélyebb szólam, a férfikar, mármint az „atyák” kezdik énekelni:
A „
Gloria Filio” (Dicsőség a Fiúnak) ugyancsak lépcsőzetesen emelkedő
dallamát a legmagasabban fekvő szólam, a szoprán, azaz a fiúk
exponálják! Nos, itt, éppen itt értheti meg a hagyományos vegyeskari
hangzáshoz szokott hallgató, hogy a korunkban alakult régizene
együttesek miért szorgalmazzák az eredeti, a Bach-korabeli előadási
gyakorlatot. Bach a kórus szoprán-, mezzo-, alt-szólamát nem matrónák
számára, hanem a lipcsei fiúknak írta!
„
Gloria et Spiritui Sancto!” (És dicsőség a Szentléleknek!) A lebegő, az
eddigiekkel ellenkező irányú, fölülről fokozatosan ereszkedő
melódiaívek, a mennyekből galamb képében alászálló Szentlelket
jelképezik:
Már csak a kóda van hátra:
„Sicut erat in principio et nunc et semper,
et in saecula saeculorum, Amen.” (Miképpen kezdetben vala, és most és
mindenkor és mindörökkön örökké, Ámen.)
Miképpen kezdetben vala… Bach búcsúzóul, játékos kedvében, saját művének
kezdetére utalva visszaidézi a Magnificat nyitótételének zenéjét.
/Forrás:Földes Imre előadása (1995)/
III. SZVIT, D-DÚR, BWV 1068
(I. Ouverture; II. Air; III—IV. Gavotte; V.
Bourrée; VI. Gigue.)
Keletkezési helye és ideje ugyancsak
bizonytalan, valószínűleg Lipcsében, az 1730-as években írta Bach. Mendelssohn,
aki többek között a Máté-passiót is új életre keltette, 1838-ban a lipcsei
Gewandhaus-zenekarral ezt is előadta, vélhetően ez volt a mű első nyilvános
előadása.
A francia nyitányforma középső,
kontrapunktikus szakasza ezúttal olasz concerto-stílust idéz. A második helyen
álló Air gyakran hangzik fel önálló előadási darabként, a sorozatból
kiragadva is. Méltán az egyik legnépszerűbb Bach-tétel, a szvit hagyományaitól
eltérően nem stilizált tánc, hanem önmagáért való ének, a szinte vég nélkül áradó
bachi dallam egyik csodaszép példája.
Zádori Mária
énekes tanulmányait Nagykanizsán kezdte Ivánkovics Ferencné
irányításával. 1965-ben, még középiskolásként első díjat nyert a Magyar
Rádió és Televízió 1965-ös Ki mit tud versenyén.
Alapító tagja az l97l-ben alakult ARS RENATA Szólóének-együttesnek, a Magyar Bach Társaságnak és a Magyar Régizenei Társaságnak.
l97l-től l986-ig a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának tagja.
A Capella Savaria (autentikus hangszereken játszó) barokk
zenekarral és a Vashegyi György vezette Orfeo Kamarazenekarral
megalakulása óta rendszeresen együttműködik. Mintegy 50
hanglemezfelvételének jelentős részét is velük készítette a Hungaroton
és a Quíntana hanglemezkiadó cégeknél. Ezek közül négy (Händel: Duets & Cantatas, Johannes Passion, Brockes Passion, valamint Monteverdi: Tancredi e Clorinda & Madrigali) elnyerte az Év Hanglemeze díjat.
1986 óta az Országos (ma Nemzeti) Filharmónia szólistája. Repertoárja a l6.-tól a l9. századig terjed.
l987-ben a Magyar Rádió Nívódíjával, 1989-ben pedig Liszt Díjjal tüntették ki. 1999-ben a megkapta Magyar Köztársaság Kiváló Művésze címet.
Szerepelt Európa szinte valamennyi országában, Londonban fellépett Ton Koopmannal, turnézott Ausztráliában, az Australian Chamber Orchestra-val, az Egyesült Államokban a San Francisco-i Philharmonia Baroque Orchestra-val (Nicholas McGegan vezényletével) és Izraelben. Rendszeres vendége a nagy régizenei fesztiváloknak (Innsbruck, Gent, Regensburg, Göttingen, Karlsruhe, stb.) és számos felvételt készitett a Westdeutsche Rundfunk
számára (Hermann Max), melyek közül 1998-ban jelent meg CD-n Johann
Ludwig Bach Trauermusik-ja. Rendszeresen dolgozik a milánói Il Giardino Armonico-val (Giovanni Antonini).
Különös gondot fordít a régi magyar muzsika ápolására, amit számtalan hangversenyének műsora és az ARS RENATA Szólóének-együttessel és a Vagantes Trióval készitett lemeze (Magyar énekek a XVII. századból, ) is tanúsítanak.
Megyesi
Schwartz Lúcia
A pécsi születésű énekesnő a szegedi Zeneművészeti Főiskolán 1992-ben
magánének szakon diplomázott, majd a budapesti Zeneakadémián, Bende
Zsolt tanítványaként, 1995-ben énekművész-művésztanári szakon. 1996-ban
Hamari Júliánál a stuttgarti Zeneakadémián posztgraduális diplomát
szerzett. A barcelonai Vinas énekversenyen 1991-ben különdíjat, az I.
Nemzetközi Barokk Énekversenyen Budapesten 1993-ban I. díjat nyert.
Részt vett Walter Moore, Walter Berry, Ingrid Bjoner, Barbara Schlick és
Hamari Júlia mesterkurzusain. 1994 óta a Magyar Állami Operaház tagja,
lírai mezzoszoprán szerepkörben, énekelte Hamupipőkét, Cherubinot,
Dorabellát, Mercedest. Az elmúlt években több európai koncertturnén és
nemzetközi operaprodukcióban vett részt. Ezek közül kiemelkedik az
eisenstadti Haydn Fesztivál Fischer Ádámmal, a Carmen címszerepe
németországi városokban Klaus Arppal, Rossini: Hamupipőke címszerepe a
philadelphiai operában Stepher Lorddal. Jelentős magyarországi
koncerteken lépett fel: Mozart: Requiem - Helmuth Rillinggel, Bach:
Máté-passió és Händel: Messiás - Kocsis Zoltánnal, Rossini: Stabat Mater
- Vásáry Tamással.
Megyesi Zoltán
Énekművész, tenor, 1975-ben született Szegeden. Énekesi diplomáját
1997-ben szerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi
Konzervatóriumában. A barokk és klasszikus oratóriumok és operák
specialistája, repertoárján megtalálhatóak többek között Monteverdi,
Schütz, J. S. Bach, Händel, Haydn és Mozart oratóriumai, miséi, passiói
és kantátái. Gyakran fellép külföldön is, így az utóbbi években pl.
Ausztriában, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban és
Nagy-Britanniában. Händel János-passiójának tenorszólistájaként 2003-ban
a spanyol királyi család jelenlétében lépett fel. A barokk és
klasszikus művek mellett repertoárján találhatóak 20. századi és kortárs
művek is, így énekelt Arvo Pärt János-passiójának magyarországi,
valamint Madarász Iván: Pázmán lovag c. operájának ősbemutatóján.
2003-ban 2. díjat nyert a Budapesten megrendezett Gyurkovics Mária
Énekversenyen.
Cser Péter
1963-ban született. Diplomáját 1990-ben szerezte a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Ének tanszakán. 1985 - 1990 között a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola ének tanszakának hallgatója. 1991-1994 között a
Graz-i Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt opera tanszakon. 1993-tól a
Grazi Opera vendégszólistája. Operafellépések: Graz, Budapest,
Luxemburg, Prága, Miskolc. Közreműködője a budapesti
Tomkins-énekegyüttesnek. Kurzusokon vett részt Budapesten, Weimarban,
Moszkvában. Szólistaként a következő országban járt: Ausztria, Bulgária,
Csehszlovákia, Finnország, Horvátország, Japán, Luxemburg, Németország,
Olaszország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Lengyelország. Több, mint
30 CD illetve LP közreműködője az EMI, Hungaroton, ORF, Naxos, Radioton
cégeknél. Énekel a Tomkins és a CantuS CorvinuS énekegyüttesben.
ARS NOVA Énekegyüttes
1990-ben, Kecskeméten
alakult Kiss Katalin karnagy vezetésével. A megalakulás óta a kórus jelentős sikereket ért
el itthon és külföldön egyaránt:
- hangversenyezett több európai országban (Görögország, Ausztria, Németország,
Spanyolország, Olaszország, Franciaország), Törökországban, Szlovéniában,
Szlovákiában és az Egyesült Államok több városában,
- számos rádió- és TV felvétel készült az együttessel,
- a kórus első önálló CD-je 1997 tavaszán jelent meg a Hungaroton gondozásában
"Contemporary Hungarian Masses" címmel, és 2000. júniusára várható Farkas
Ferenc a cappella lemeze, a "Notturno".
- 1997-ben és 1999-ben Kiss Katalin karnagyot ARTISJUS díjjal jutalmazták,
a kortárs zene kiemelkedő szinvonalú terjesztéséért.
Ősbemutatók sora fűződik a kórus nevéhez s több alkotás született az
együttesnek ajánlva.
Az Ars Nova Énekegyüttes rendszeresen nagy sikerrel vesz részt fesztiválokon, kórusversenyeken.
Legjelentősebb sikerei:
-1. díj az Athéni Nemzetközi Kórusversenyen 1990-ben
-3. díj a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen Debrecenben 1992-ben
-1. díj és Nagydíj az Ankarai Nemzetközi Kórusversenyen 1996-ban
- két kategóriában 1. díj, Kodály-különdíj és Nagydíj a Tours-i Nemzetközi
Kórusversenyen 1997-ben, aminek nyomán meghívást kapott az 1998-ban
Goríziában megrendezésre kerülő Európai Nagydíj Kórusversenyen történő részvételre
- 1. díj, különdíj, karnagyi díj és Nagydíj a Zwickaui Robert Schumann
Nemzetközi
Kórusversenyen 1998 -ban
- 1. díj és közönségdij a Maribori Nemzetközi Kórusversenyen 1998 -ben
- 1. díj és Nagydíj a Budapesti Nemzetközi kórusversenyen 1999-ben
- 1. díj a Helsingborgi Nemzetközi Kórusversenyen 2004-ben
- 1. díj a Rodoszi Nemzetközi Kórusversenyen 2005-ben
- Arany diploma és bajnoki cím a Grázi kórusolimpián vegyes énekegyüttes kategóriában
- Arany diploma a Grázi kórusolimpián kortárs zene kategóriában
Rácz Márton
Rácz Mártont (1973) a 2001-ben
Koppenhágában megrendezett Malko Nemzetközi Karmesterverseny Talent
Prize különdíjának elnyerése óta méltán tartják a fiatal magyar
karmester-generáció egyik legszínesebb egyéniségének.
Karmesteri tevékenysége a barokk zene korhű hangszeres előadásától
kortárs művek bemutatásáig terjed. Érdeklődésének középpontjában a
XVIII. század zenekari szimfonizmusának kialakulása és fejlődése áll.
Nevéhez számos barokk, klasszikus egyházi és világi mű magyarországi
bemutatója vagy ezek XX. századi felfedezése, előadása fűződik.
Repertoárján W. A. Mozart, G. Verdi, G. Puccini operái és Lehár
nagyoperettjei, illetve S. Sondheim, C. Porter és L. Bernstein
musicaljei egyaránt megtalálhatók. 2003-ban európai
kontinensbemutatóként - a világon harmadszor - vezényletével szólalt meg
David Yazbek Alul semmi (The Full Monty) című musicalje. 2005-ben pedig
a Budapesti Operett és Musical Színházban karmestere A. Menken Szépség
és a szörnyeteg című világhíres Broadway musicalje magyarországi
bemutatójának.
Hangsúlyt helyez a kortárs magyar szerzők műveinek bemutatására és ezek
hangrögzítésére (Magyar Rádió), így vezényelte többek között Orbán
György, Durkó Péter, Sáry Bánk, Bánkövi Gyula és Gulya Róbert zenekari
és egyházi kompozícióinak premierjét.
A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Bozay Attila és
Petrovics Emil vezetésével zeneszerzést tanult, majd 1997-ben Lukács
Ervin tanítványaként szerzett karmesteri diplomát. 1991 és 1998 között
karmesterként rendszeresen részt vett Eötvös Péter magyarországi és
ausztriai (Bécs) kortárs és XX. századi zene workshopjain, valamint
Jurij Szimonov mesterkurzusain (1997-2004). 1999-ben a Magyar Állami
Eötvös-ösztöndíjjal a milánói Scalában és a római Teatro dell'Operában
vizitált.
Régizenei tanulmányait Jacques Ogg és Léon Berben csembaló- és basso
continuo-kurzusain kezdte, majd több alkalommal volt kiváló holland és
magyar professzorok tanársegédje vagy kamarakísérője a soproni Régizene
Hetek és a szombathelyi Régi Zene Akadémia kurzusain.
2001 decembere óta a szolnoki Szigligeti Színház zeneigazgatója,
valamint a Musical Színház, a budapesti Operett Színház és jelentős
vidéki, zenés színházak (Miskolc, Debrecen) meghívott vendégkarmestere. A
Miskolci Nemzeti Színházban vezető korrepetitorként, majd vezénylő
karmesterként is dolgozott (1994-2001), Debrecenben pedig első
karmesterként (2000-2001). 1997 és 2001 között a magyar barokk és
klasszikus irodalomra specializálódott Erdődy Kamarazenekar állandó
meghívott karmestere.
Művészeti vezetője az általa 1994-ben alapított Ensemble Philippe
régizene-együttesnek, amely házigazdája az 1998 óta évente megrendezett,
budapesti Holland-Magyar Régizene Fesztiválnak, amely 2002-től a
Nemzetközi Régizene Hetek nevet viseli. E fesztiválon az európai hírű
magyar régizenészeken kívül többek között olyan kiválóságok léptek fel,
mint Gustav Leonhardt, Bob Asperen, Lucy van Dael, Wieland Kuijken és
Jaques van Oortmersen.
2000-2003 között rendszeresen vezette a Színház és Filmművészeti Egyetem
zenés rendező szakának vizsgaelőadásait és operaprodukcióit. Két évig
(1996-1998) a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola egyházzene
tanszékének tanára.
Karmesteri tevékenysége mellett aktív részese a színházak különböző
zenés munkáinak. Számos színházi kísérőzenét, zenei betétet állított
össze vagy részben komponált prózai és operett-előadásokhoz (Miskolc,
Székesfehérvár, Debrecen, Szolnok, Nyíregyháza�), valamint felkérésre
elkészítette Móricz Zs.-Kocsák T.-Miklós T. Légy jó mindhalálig című
musicaljének újrahangszerelését (Nyíregyháza, 2003), amely több mint
száz előadást ért meg.
Első CD-lemeze - amelyet az Ensemble Philippe kamarazenekarral Joseph
Haydn műveiből készített - 1997-ben jelent meg. 2000-ben M. Leigh La
Mancha lovagja című musicaljéből, majd 2001-ben a Musical Színház
együttesével Frank Wildhorn Jekyll & Hyde című musicaljéből
készített felvételt. Utóbbi 2002 áprilisában elnyerte a németországi Das
Musical című szaklap Hónap CD-lemeze elnevezésű kitüntetését. A
Hungaroton gondozásában 2002-ben jelent meg - és 2003 szeptemberében
Supersonic Award kitüntetést nyert Luxemburgban - az a Johannes Matthias
Sperger kürtversenyeiből készült 1st recording CD-lemez, amelyet Nagy
Miklós kürtművésszel és az Erdődy Kamarazenekarral rögzített.
A Magyar Rádió Bartók adója élőadásban közvetítette többek között J.
Haydn Krisztus hét szava a keresztfán című oratóriumának és Orbán György
Stabat Materének általa vezényelt előadását. Az adó rendszeresen
felvételt készít az Ensemble Philippe korhű hangszeres együttes
koncertjeiről is. Karmesterként és zongorakísérőként egyaránt aktív
közreműködője volt a Magyar Televízió Operett.hu című, operett-történeti
sorozatának.
Vezényelt a Festival d'Ile de France keretében (2001), a fertődi Haydn
Eszterházán fesztiválon (2001), a Magyar Millennium rendezvényein
(2000), a Budapesti Tavaszi Fesztivál operettfesztiválján (1998-2002),
valamint a kalocsai Kék Madár Fesztiválon (2003). Sir P. M. Davies
"Resurrection" című operájának a budapesti, 2001. évi Őszi Fesztiválon
létrehozott bemutatójának - mint előadó és asszisztens - aktív
közreműködője volt. Az Ensemble Philippe régizene-együttessel részt vett
a Budapesti Tavaszi Fesztiválon (2001), a budapesti Régi Zene Fórum
sorozatában (2003), a Gödöllői Királyi Kastély koncertjein (2002) és a
Tatai Barokk Napok rendezvénysorozatán (2001).
Saját együttese mellett különböző koncerteken dirigálta a Klangforum
Wien együttesét, a Magyar Rádió Kamarazenekarát és Kamarakórusát, a
Szolnoki, a Miskolci, a Debreceni, a Szombathelyi és a Matáv Szimfonikus
Zenekart, a Budapesti Fesztiválzenekart, a Honvéd Művészegyüttes Szimfonikus Zenekarát, valamint az Erkel Ferenc Kamarazenekart. /Forrás:martonracz.hu/
Ez az oldal cookie-kat használ. Ha az oldalon böngészik, akkor elfogadja, hogy a személyre szabott, maradéktalan minőségű tartalom érdekében az oldal cookie-k segítségét vegye igénybe.
További információkÉrtem
Süti („cookie”) Információ
Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges.
A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk.
Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.
1. „Sütik” használatának szabályzata
Ez a szabályzat a domain név weboldal „sütijeire” vonatkozik.
2. Mik azok a „sütik”?
A „sütik” olyan kisméretű fájlok, melyek betűket és számokat tartalmaznak. A „süti” a webszerver és a felhasználó böngészője közötti információcsere eszköze. Ezek az adatfájlok nem futtathatók, nem tartalmaznak kémprogramokat és vírusokat, továbbá nem férhetnek hozzá a felhasználók merevlemez-tartalmához.
3. Mire használhatók a „sütik”?
A „sütik” által küldött információk segítségével az internetböngészők könnyebben felismerhetők, így a felhasználók releváns és „személyre szabott” tartalmat kapnak. A cookie-k kényelmesebbé teszik a böngészést, értve ez alatt az online adatbiztonsággal kapcsolatos igényeket és a releváns reklámokat. A „sütik” segítségével a weboldalak üzemeltetői névtelen (anonim) statisztikákat is készíthetnek az oldallátogatók szokásairól. Ezek felhasználásával az oldal szerkesztői még jobban személyre tudják szabni az oldal kinézetét és tartalmát.
4. Milyen „sütikkel” találkozhat?
A weboldalak kétféle sütit használhatnak:
- Ideiglenes „sütik”, melyek addig maradnak eszközén, amíg el nem hagyja weboldalt.
- Állandó „sütik”, melyek webes keresőjének beállításától függően hosszabb ideig, vagy egészen addig az eszközén maradnak, amíg azokat Ön nem törli.
- Harmadik féltől származó „sütik”, melyeket harmadik fél helyez el az Ön böngészőjében (pl. Google Analitika). Ezek abban az esetben kerülnek a böngészőjében elhelyezésre, ha a meglátogatott weboldal használja a harmadik fél által nyújtott szolgáltatásokat.
Elengedhetetlen munkamenet (session-id) „sütik”:
Ezek használata elengedhetetlen a weboldalon történő navigáláshoz, a weboldal funkcióinak működéséhez. Ezek elfogadása nélkül a honlap, illetve annak egyes részei nem, vagy hibásan jelenhetnek meg.
Analitikai vagy teljesítményfigyelő „sütik”:
Ezek segítenek abban, hogy megkülönböztessük a weboldal látogatóit, és adatokat gyűjtsünk arról, hogy a látogatók hogyan viselkednek a weboldalon. Ezekkel a „sütikkel” biztosítjuk például, hogy a weboldal az Ön által kért esetekben megjegyezze a bejelentkezést. Ezek nem gyűjtenek Önt azonosítani képes információkat, az adatokat összesítve és névtelenül tárolják. ( pl: Google Analitika)
Funkcionális „sütik”:
E sütik feladata a felhasználói élmény javítása. Észlelik, és tárolják például, hogy milyen eszközzel nyitotta meg a honlapot, vagy az Ön által korábban megadott, és tárolni kért adatait: például automatikus bejelentkezés, a választott nyelv, a szövegméretben, betűtípusban vagy a honlap egyéb testre szabható elemében Ön által végrehajtott felhasználói változtatások. Ezek a „sütik” nem követik nyomon az Ön más weboldalakon folytatott tevékenységét. Az általuk gyűjtött információkban lehetnek azonban személyes azonosító adatok, amelyeket Ön megosztott.
Célzott vagy reklám „sütik”:
Ezek segítségével a weboldalak az Ön érdeklődési körének leginkább megfelelő információt (marketing) tudnak nyújtani. Ehhez az Ön kifejezett belegyezése szükséges. Ezek a sütik részletes információkat gyűjtenek böngészési szokásairól.
5. Tartalmaznak a „sütik” személyes adatokat?
A legtöbb „süti” nem tartalmaz személyes információkat, segítségével nem azonosíthatók a felhasználók. A tárolt adatok a kényelmesebb böngészésért szükségesek, tárolásuk olyan módon történik, hogy jogosulatlan személy nem férhet hozzájuk.
6. Miért fontosak a „sütik” az interneten?
A „sütik” szerepe, hogy kényelmesebbé tegyék a felhasználók számára a böngészést, hiszen a böngészési előzmények révén állítja be a felhasználóknak a reklámokat, tartalmakat. A „sütik” letiltása vagy korlátozása néhány weboldalt használhatatlanná tesz. A letiltott vagy korlátozott „sütik” azonban nem jelentik azt, hogy a felhasználóknak nem jelennek meg hirdetések, csupán a megjelenő hirdetések és tartalmak nem „személyre szabottak”, azaz nem igazodnak a felhasználó igényeihez és érdeklődési köréhez. Néhány minta a „sütik” felhasználására:
- A felhasználó igényeihez igazított tartalmak, szolgáltatások, termékek megjelenítése.
- A felhasználó érdeklődési köre szerint kialakított ajánlatok.
- Az ön által kért esetben a bejelentkezés megjegyzése (maradjon bejelentkezve).
- Internetes tartalmakra vonatkozó gyermekvédelmi szűrők megjegyzése (family mode opciók, safe search funkciók).
- Reklámok gyakoriságának korlátozása; azaz, egy reklám megjelenítésének számszerű korlátozása a felhasználó részére adott weboldalon.
- A felhasználó számára releváns reklámok megjelenítése.
- Geotargeting
7. Biztonsággal és adatbiztonsággal kapcsolatos tényezők.
A „sütik” nem vírusok és kémprogramok. Mivel egyszerű szöveg típusú fájlok, ezért nem futtathatók, tehát nem tekinthetők programoknak. Előfordulhat azonban, hogy más szándékkal (rosszindulattal) rejtenek el információkat a „sütiben”, így azok spyware-ként működhetnek. Emiatt a víruskereső és –irtó programok a „sütiket” folyamatosan törlésre ítélhetik.
Mivel az internet böngészésre használt eszköz és a webszerverek folyamatosan kommunikálnak, tehát oda-vissza küldik az adatokat, ezért ha egy támadó (hekker) beavatkozik a folyamatba, kinyerheti a „sütik” által tárolt információkat. Ennek egyik oka lehet például a nem megfelelő módon titkosított internet (WiFi) beállítás. Ezt a rést kihasználva adatokat nyerhetnek ki a „sütikből”.
8. A „sütik” kezelése, törlése
A „sütiket” a használt böngészőprogramokban lehet törölni vagy letiltani. A böngészők alapértelmezett módon engedélyezik a „sütik” elhelyezését. Ezt a böngésző beállításainál lehet letiltani, valamint a meglévőket törölni. Mindemellett beállítható az is, hogy a böngésző értesítést küldjön a felhasználónak, amikor „sütit” küld az eszközre. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy ezen fájlok letiltása vagy korlátozása rontja a böngészési élményt, valamint hiba jelentkezhet a weboldal funkciójában is.
- A beállítási lehetőségek általában a böngésző „Opciók” vagy „Beállítások” menüpontjában találhatók. Mindegyik webes kereső különböző, így a megfelelő beállításokhoz kérjük. használja keresője “Segítség” menüjét, illetve az alábbi linkeket a sütik beállításainak módosításához:
- Az anonim Google Analitika „sütik” kikapcsolásához egy úgynevezett „Google Analytics plug-in”-t (kiegészítőt) telepíthet a böngészőjébe, mely megakadályozza, hogy a honlap az Önre vonatkozó információkat küldjön a Google Analitikának. Ezzel kapcsolatban további információkat az alábbi linkeken talál: