Erkel-jubileum az Operaházban 2010-10-19 11:12:47

November 6-án és 7-én, Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a Bánk bán ősváltozatát tűzi műsorra az Operaház.
Az Erkel-opera kottája és szövege keletkezése óta számos szerzői és
idegen kezű beavatkozáson esett át. A november 6-ai operaházi előadás
különleges bemutató, hiszen a sokat játszott mű ebben a változatban még
soha nem hangzott el a budapesti dalszínházban, sőt a 2009-ben elkészült
kritikai kiadás hivatalos közreadása óta ez lesz az első magyarországi
felújítása. Az Egressy Béni szövegével játszott ősváltozat igazi
kulturális csemegét ígér.
Héja Domonkos, a jubileumi koncertek karmestere így nyilatkozott a
zeneszerzőről, a műről és a bicentenáriumi estéről: "Lehet vitatkozni
arról, hogy az emberek szeretik, vagy nem szeretik Erkel zenéjét, ahogy
arról is, hogy vajon miért beszélünk többet Bartókról, vagy Liszt
Ferencről. Erkel személyére olyan büszkének kéne lennünk, mint amilyen
büszkék a csehek Smetanára. Erkel egyéb érdemei mellett külön
tiszteletet érdemel azért is, mert ő a hazai operajátszás megteremtője.
Legismertebb művét, a Bánk bánt az 1930-as években Rékai
Nándorék és Nádasdy Kálmánék erőteljesen átszabták. Koruk ízlése és
normái szerint voltaképpen minden húzás, áthelyezés, transzponálás és
szövegátírás abszolút indokolt volt - végül az ő változatuk került be a
köztudatba és a mai napig ezt ismeri minden operalátogató. Manapság
divat és elvárás, hogy muzsikusok, vagy teljes zenekarok speciálisan egy
műfajra állnak rá - ezt a professzionális vonalat követjük, amikor
tradicionálisan játsszuk Erkel zenéjét. Az azonban, hogy a szerző
születésének jubileumán színre kerül az opera ősváltozata, nemcsak
szakmailag jelentős esemény. E két koncert a közönségnek is lehetőség,
hogy megismerje a szerző eredeti zenei elgondolásait és az eredeti
szövegkönyvet. Olyat is hallanak majd, amit eddig nem, olyat is, amit
már sokszor hallottak, de nem teljesen így, és lesz olyan is, amit
tényleg mindenki ismer. A dallamok ismerői is szembetűnő változásokat
fedeznek majd fel a szövegben, és számos, ma már nem is használatos
szót, szófordulatot. Elárulhatom: bár nevében igen, mégsem teljesen
koncertszerű előadásban adjuk a Bánk bánt, hiszen világítjuk a
színpadot, és a szereplők mozognak a színen - mindez összességében
nemcsak eszmei tartalmat hordoz majd, hanem igazi élményt. Még a
karmesternek is. Hogy miért? Mert vállaltan sznob vagyok - mindenből az
eredetit szeretem. A Bánk bánból is."
A november 6-i és 7-i előadásokat Palcsó Sándor rendezi. Mindkét este
énekli II. Endrét Geiger Lajos, és közös a két este
szereposztásában az Ottóként fellépő Fekete Attila, a Biberachot
megformáló Szegedi Csaba és az udvarmestert alakító Sárkány
Kázmér. November 6-án Gertrudis Lukács Gyöngyi lesz, a címszerepet, Bánk
bánt Kiss B. Atilla, Melindát Kolonits Klára énekli, Tiborcként Perencz
Béla, Petúr bánként Kálmándi Mihály lép fel. November 7-én Gertrudis
szerepében Pánczél Éva látható, Bánk bánt Bándi János formálja meg,
Melinda Kertesi Ingrid, Tiborc pedig Perencz Béla lesz. Mindkét
előadáson köszöntő beszédet mond Kocsis Zoltán karmester, zongoraművész.
November 7-én, Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóján nyílik meg
az Operaház földszinti aulájában az a kiállítás, amely az operaszerző
és -szervező Erkel Ferenc munkásságának állít emléket. Az Operaház
Emlékgyűjteménye számos XIX. századi dokumentumot őriz a régi Nemzeti
Színház megsemmisült anyagából. A kiállításon, mely az 1830-as évek
végétől Erkel Ferenc haláláig tartó korszak dokumentumaiból válogat,
több valódi ritkaság, eredetiben is látható levél, autográf kotta,
korabeli metszet és fénykép eleveníti meg az Erkel-korszak
operajátszását. A kiállítást Wellmann Nóra rendezi, megnyitja Mikusi
Balázs, az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának vezetője. Az anyag
az évad végéig lesz látogatható az előadások szüneteiben.
A bicentenárium alkalmából új Bánk bán-műsorfüzetet is kiad az
Operaház, amely abban tér el az előző füzetektől, hogy nem egy rendezést
és egy előadást reprezentál, hanem a szerző életművébe ad
betekintést. Miután Erkel születésének 200. évfordulójára készül, a
műsorfüzet tartalomszerkesztése kilép az eddig megszokott mederből, és
az eddigiekhez képest megengedi magának, hogy elsősorban az életműre
adjon rátekintést, nem mellőzve természetesen magát a darabot sem.
A felkért szerzők a zenetudomány jeles képviselői, olyan
személyiségek, akik az Erkel-operák kritikai közreadásában valamilyen
módon közreműködtek. (A 2002-ben elindított sorozatban Erkel első három
operája jelent meg eddig. A sorozatot az MTA Zenetudományi Intézet és az
OSZK adja ki, kiadója a Rózsavölgyi Zeneműkiadó). Az új műsorfüzetben
Tallián Tibor (az MTA Zenetudományi Intézet igazgatója, és elindítója,
valamint az Erkel operák kritikai közreadásnak főszerkesztője) hosszabb
tanulmányt közöl az Erkel-életpályáról; Mikusi Balázs (az OSZK
Zeneműtárának vezetője, tehát annak a tárnak, amely Erkel Ferenc
autográfjait és a Nemzeti Színház korabeli anyagát őrzi) Erkel operáinak
recepcióját foglalja össze, kitérve részletesebben a Bánk bánra -
mindezt korabeli sajtó idézetekkel fűszerezik; Dolinszky Miklós (a Bánk bán közreadója) a kritikai közreadás bevezető tanulmánya alapján összefoglalja a Bánk bán keletkezéstörténetét,
a dráma és szövegkönyv viszonyát, valamint a későbbi
Nádasdy-Rékai-átdolgozást is ismerteti; Kim Katalin (MTA ZTI tudományos
munkatársa, szintén közreadója Erkel két operájának: Bátori Mária, illetve Dolinszkyval közösen, és önállóan a Hunyadi László)
Erkel operáinak szerzőségéről, az ezzel kapcsolatos álláspontokról ír,
és újabb eredményekről az Erkel-műhely indulására vonatkozóan. Ez a Bánk bán érési folyamatának periódusa is egyben.
Az új műsorfüzet részletesen közli a Bánk bán mindkét verziójának
cselekményét, ami önmagában is ritkaság, de a szerzők mindezt még Erkel Bánk bánról
írt önelemzésével is párhuzamba állítják. A tartalom, amely még szakmai
körökben sem igazán ismert, nyelvezetében is számos érdekességet kínál.
A Bánk bán mellett szintén Erkel kétszázadik születési
évfordulója ürügyén helyet kap minden operájának rövid cselekménye.
Mindez újból rálátást ad az életműre, ugyanakkor azok számára is
újdonsággal szolgál, akik ismerik az Erkel-operákat, hiszen a
forgalomban lévő átdolgozásokkal ellentétben ezek a leírások az eredeti
librettók alapján készülnek. A kiadványt gazdag korabeli képanyag
illusztrálja: portrék Erkelről és énekeseiről, autográf kéziratok
fakszimiléi, korabeli első kiadások címoldalai, jelmeztervek, színlapok,
a bemutató szövegkönyvei, jelenetképek. A színes kiadvány képanyaga
nemcsak az életművet fogja át: az olvasót bevezeti a korabeli előadások
hangulatába is.
/forrás: fidelio.hu/
|