Gigantikus koncert 2011-04-14 17:45:11
Hatvan esztendővel ezelőtt
született Szenthelyi Miklós hegedűművész, a Zeneakadémia tanára. Aki ez
alkalomból gigantikus koncerttel lepi meg nem kevés rajongóját: a
számára fontos, életpályáján meghatározó kilenc versenyművet adja elő,
négy koncerten, egy napon, április 10-én, a Művészetek Palotájában.
Mivel születésnapi koncertről van szó, nemcsak a programról, de egyéb
dolgokról, a gyerekkorról is kérdeztük őt.
- Egy interjúban arról beszélt, hogy az Ön számára is nagyon
fontos az, hogy a legfiatalabbakhoz is eljusson a zene. Ön mikor nyílt
ki a zenére? Mit gondol a mai zeneoktatásról?
- Édesanyám zongoratanárnő volt, tehát elég korán
megismerkedtem a zenével, de hegedülni csak viszonylag későn, kilencéves
koromban kezdtem el. Azok az idők, melyekben felnőttem, még egészen más
idők voltak, hogy mást ne mondjak, majdnem minden
Zeneakadémia-koncerten teltház volt. Annak is köszönhetően, hogy nem
volt még divatban a tévénézés, nem voltak olyan erősek a zenétől elszívó
erők, mint manapság. És mindemellett ma az iskolai énekoktatás is
súlytalanabb lett: az én időmben a legrakoncátlanabb gyereket is le
lehetett kötni az énekléssel. Az énekóra volt az, ahol nem kellett
fegyelmezni, az éneklés élvezetét adhatták át az akkori tanárok, és az
éneklés volt az az eszköz, aminek segítségével az életet a maga
problémáival a leginkább meg lehetett ismertetni és el lehetett
fogadtatni. A klasszikus remekművekre nem egy tanárnak sikerülhetett
kinyitni a gyerekek lelkét. Egyébként ma is látok reménykeltő
fejleményeket. Nemrégen jártam egy külterületi zeneiskolában, ahová, nem
túlzok, kilencszáz gyermek jár. A zene alkalmas arra, akárcsak a sport,
hogy lekötve a gyerekek figyelmét, a kultúra, a komoly feladatok felé
terelje őket, a zene segít abban, hogy a gyerekek megtanuljanak
koncentrálni, és ne pótcselekvésekkel töltsék napjaikat. A mai gyerekek,
úgy vélem, nagyon elhagyatottak. Sok bajnak, jelentős társadalmi
problémáknak lehetne elejét venni azzal, ha a gyerekeket a rendszeres
zenélésre szoktatnánk. De a szülőknek ma kevéssé fontos a zene, a mai
társadalom a zenéhez túl pénzelvűvé vált.
- Azon a tanszéken, ahol Ön is oktat, tanított egykor az
egyik legmeghatározóbb hegedűs egyéniség, Hubay Jenő. Kik szeretették
meg Önnel a mostani koncerteken is meghatározó orosz versenyműveket?
- Meghatározta a pályámat, hogy Kovács Dénes
asszisztense lehettem, hogy mellette dolgozhattam mint tanársegéd. De
Szemjon Sznyitkovszkij az, aki új távlatokat nyitott nekem, és ő az
orosz oktatási szisztéma híve volt. Mint kiderült, ez tulajdonképpen a
Hubay-iskolát jelenti. És ha meg kéne fognom a Hubay-iskola lényegét,
azt mondanám, az alapja az, hogy mindenkitől a lehető legnagyobb
erőfeszítést követeli, áldozatot és munkát. Ennek köszönhető, hogy ha
megjelent egy versenyen egy orosz muzsikus, annak látatlanban oda
lehetett adni a díjat. Az elmúlt évtizedekben alaposan megváltozott a
világ: szétesett a Szovjetunió, és a tehetséges oroszok még inkább
hallathatták a hangjukat. Egyesült Németország. Németországban nagyon
figyelnek arra, hogy pódiumhoz elsőként a német fiatal tehetség jusson. A
külföldi csak a második lehet. Előretört Ázsia. Szorgalomban és
odaadásban a japán és a kínai diákok verhetetlenek, és ők nem is olyan
önfejűek, mint az európaiak. Ha egy ázsiai zenésztől kér valamit egy
karmester, akkor az nem ellenkezik, nem mondja el, hogy szerinte miért
nem úgy kéne, hanem megcsinálja. - A programból számos nagy név, Mozart, Beethoven hiányzik, alapvetően a romantikus repertoárra és Vivaldira épül.
- Mozartnak külön világa van, nem éreztem a
programba illeszthetőnek egyik művét sem. Ez nem egy spontán kialakult
műsor. Minden darabról el tudnám mondani, hogy miért kötődöm hozzá. Az
uniós elnökség ideje alatt úgy éreztem, valami olyasmivel kell
kirukkolni, ami kuriózum, amire kuriózum volta miatt figyelnek fel.
- Mendelssohn versenyművének hiánya a legszembetűnőbb.
- Igen, szóba került, hogy azt is játsszuk el, de Lalo műve - a Spanyol szimfónia
- mellett döntöttem. Nagyon ritkán játszott, nagy nehézségi fokú,
ugyanakkor nagyon érzelmes darab. Koncerten utoljára talán éppen egyik
tanítványom, Lendvay József játszotta.
- Más igen nehéz mű is akad a programban...
- Próbára akarom tenni magam. E koncerteknek az lesz
a végeredménye, hogy megtudom, hol is tartok, megtudok valamit
magamról, és ebből következően megtudom azt is, merre tovább. Ez a négy
koncert ötven év tevékenységének lenyomata lesz. Semmiképpen sem
sportteljesítmény, nem erőfitogtatás; arra vagyok kíváncsi, hogy
bírom-e. Önmagamat akarom felmérni a koncertekkel. Rengeteg kérdőjel van
még bennem, ha komolyabban belegondolok, már az is nagy feladat, hogy a
műveket fejből tudjam: de lehetne erre nyugodtan azt mondani, igen, de
nekem ez a dolgom. Mert igen: nekem ez a dolgom.
/forrás: fidelio.hu/
|